Gabriella Blogja.

Sohonyai Attila - Sehogyan a minden Néha hagyod menni magad, s néha nem.Néha elfújhat a szél, néha kikötöd a kötelet.Vannak szép napok, mert van akitől szép lehet:egyszer minden vagy, egyszer semmisem. S mégis, valaki mindig zenél, akár a forgó szélben,néha ő is hagyja elmenni magát, nem kéri a…

Sohonyai Attila - Anekdota …de azért ez nem igazán így volt.Nem miattad történt mindig mindenalázatom, tűrésem, harcom, viadalom. Másokért. A többiért is megfürödtemminden medres-rácsos iszapban,s ugyan már megismertelek, s tudod,érzed amikor igazán jó, nem bánom, hogy másokkal mi más is…

Sohonyai Attila - Kit mellőled Kit mellőled kimozdíthat, akár vihar, akár lágy fuvallat; menjen, s légy te a szabad. Ne bánd, örüld ki téged ellök, tudd; nélküle vagy több! De ne átkozd a vele töltött időt, inkább köszönd, hisz attól élhetsz ma, hogy akkor megölt.  

"Mennyi volt már, mennyi lesz még, kik kezem elhagyják, s kiket én tépek szanaszét." Sohonyai Attila (részlet: Mennyi még)

Sohonyai Attila - Utána volt előtte Ott voltam, mikor remegő kezeiddel cigarettáért nyúltál, s kerested boldogságunk a füstjében; minden akkor már elmúlt, s ott voltam akkor is, mikor könnyes szemeiddel értetlenül bámultad a semmi-hamut. Ahogyan arra is emlékszem, hogy előtte veszekedtünk, mint…

Sohonyai Attila - Mennyi te Hányszor elestem már előtted, mennyiszer mondtam valótlant, s te mennyiszer öleltél sebtelenre, s adtad oda nekem az igazat. Hányszor nem mutattam ki amit kellett volna, hányszor bántottalak meg, s neked mennyi munkádba telt, hogy elfogadjam; te ezekkel együtt szeretsz.

Sohonyai Attila - Munkába menet Szádnak egy csókot, tenyeredbe egy kis meleget, szemeidhez egy bókot; nem sokára érkezek!  

Sohonyai Attila - A voltaknak Elengedtelek titeket. Nem fáj, sose fájt. Menjetek világnak büszkén, s legyetek nélkülem ismét porrá. Én maradok, és maradni is fogok. Bár koptattátok hegycsúcsom elegen, még mindig a legmagasabb vagyok. Talán nélkületek, talán miattatok. Egy vagyok, egész. Nem…

Sohonyai Attila - Egy találkozás Milyen lenne? Nem tudom... vázolhatnám, és bontogathatnánk, milyen lenne, ha... aztán belépnél, s én is, és minden más volna. Más, mit beszélünk most s később, megtörténne miről hallgatunk, s elfelejtődne mikre épp esküdünk. Nem mondok semmit inkább. Legyen…

"Voltál-e már szerető, s szeretve létező, megvetett lelkű teremtő, s voltál-e boldog ettől, vagy emberi boldogsággal tisztán születő? A törvényeket megszegő kéj ha a törvénytelen kért, s tettél-e az ő gyomrába is lepkét, tücsök hegedűt lábai közé, mert nem ismertél te se akkor más törvényt, csak az…

Örök éhség Ha megjövök, csak szótlanul leülök, s nézlek; majd jóllakok. Szemeimmel táplálkozok, s nézem hogyan fogy el minden lényed. Mit nekem készítettél napközben, s amiért egész nap epedtem: ezért neveletlenül felzabálom. S nem kérek érte elnézést, se bocsánatot, s még vágyam se lesz…

Ami neked Akár minden bókod – de inkább értő csended. Akár dicsérő szavad – de inkább biztos ölelésed. Akár a vihartapsod – de inkább halk becsülésed. Akár egyetlen csókod – de inkább mindened; akár ami nekem vagy – de inkább, ami én neked. Sohonyai Attila

Ne hidd, hogy mindez csak játék: ne hidd! Hisz, egyre több, egyre jobb, mi érzés, mi hozzád int. S hogy mindez tán tévedés? Ám bocsásd, de te, el ne hidd. Hogy napbúcsúzván az égre nézek, s arcod áldom, hogy a hajnal fényét jelednek látom; hiszem! S hogy te is e képben…

Az én taktikám Úgy vagyok vele; nem kell halld minden hangom. Mi hozzád szól, össze úgyse téveszted. S mi csak nesz, maradjon e térből kirekesztett. Ne kornyikáljon közöttünk: minek? Úgy vagyok vele; nem kell minden pillanatom megosszam veled. Mi fontos, abban úgy is te vagy jelen.…

Mág(i)lya Remegve tőled, s az orgazmustól, cigiért nyúlok, s a füstből testedre még egy libabőrt húzok. Majd elengedem magamat a terülésben, s újra fantáziálom, milyen is volt benned – egy perccel ezelőtt láttam a mennyet. Még egyet belőled! – gondolom, s hogy a telepátia…

Egy találkozás Milyen lenne? Nem tudom... vázolhatnám, és bontogathatnánk, milyen lenne, ha... aztán belépnél, s én is, és minden más volna. Más, mit beszélünk most s később, megtörténne miről hallgatunk, s elfelejtődne mikre épp esküdünk. Nem mondok semmit inkább. Legyen…

„Egyszerű az emberiség, mint a madarak: van, aki némán bírja el karmai közt a vadat, s van, aki oly gőggel repül, mintha szarvast cipelne csőre közt, nem pedig gallyat. És mint tudjuk vannak, kiknek csupán énekük mi az égig ér, akár az ember: sok sasnak hiszi magát, pedig csak…

Melletted olyan Mint álmukat vigyázó törékenyek, úgy vagy nekem féltett. S mint a rút keselyű-haláltól óvni kényszerülő aggódás, távollétedben a kétség folyton belém reszket. Nem érdekelnek semmilyen más érzések, ha mellettem tudhatlak a szobasarokban, ginzeng vagyok…

"Mennyi volt már, mennyi lesz még, kik kezem elhagyják, s kiket én tépek szanaszét." Sohonyai Attila (részlet: Mennyi még)

Meg kellene találni Meg kellene találni az igazságot. Tavaszi virágok nélkül, a nyarat elfeledve, egy darabban haza érkezve. Őszintén a verandára heverni, s gyerekeimmel a viharról nem beszélni. Nyugodtan, mint aki semmit nem keres. Meg kellene találni a pillangót, s a madarat – a…

Nem nézem Hogy ki vagy te nekem? Talán az el se kezdődött, talán maga a végtelen. Hogy mi vagy te nekem? Talán a kilátástalanság, talán a hazaérkezésem. S hogy mi vagyok neked? Nem tudom. Nem nézem. De itt vagyok, itt leszek. Sohonyai Attila