Gabriella Blogja.

Sohonyai Attila - Utána volt előtte

Ott voltam, mikor remegő kezeiddel
cigarettáért nyúltál, s kerested boldogságunk
a füstjében; minden akkor már elmúlt,
s ott voltam akkor is, mikor könnyes
szemeiddel értetlenül bámultad a semmi-hamut.

Ahogyan arra is emlékszem, hogy előtte
veszekedtünk, mint tudatlan, birtokolni
vágyó gyerekek a homokvárat. Eközben,
egyikünk sem volt már szerelemtől ittas,
késeket vettünk magunkhoz, s szavainkban
izzott egy dühös, elmebeteg katlan.

Ott voltam, mikor még csak azt mondtuk;
nem baj, majd lesz valahogy, megoldjuk!
S lefeküdtünk egymás mellé a reménnyel;
a holnap szebben alakul. S amikor a holnap
csupa fáradtság volt, s beleuntunk; ott voltam,
mikor még mindig hittük; nem kell látni a fényt,
elég, hogy egyenes az alagút.

Ott voltam, mikor minden szép volt, hisz
megismertelek, te pedig engem. Ott voltál,
és én ott voltam, szemeimmel fogtam a szemed.
Ott voltál akkor sokáig, ahol én, mert én sem
mozdultam mellőled. Emlékszem, te azt
mondtad: a sok kötelezettségben meghal az
élet. Nevettünk, majd kezembe tetted a kezed.

S emlékszem, mikor először sodort a véletlen
eléd, te zokogva cigarettáztál, s én azt mondtam;
minden bánat hamu, mi történt; itt vagyok,
többé már nem kell, hogy félj…