Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Sohonyai Attila - Mennyi te
Hányszor elestem már előtted,
mennyiszer mondtam valótlant,
s te mennyiszer öleltél sebtelenre,
s adtad oda nekem az igazat.
Hányszor nem mutattam ki amit
kellett volna, hányszor bántottalak meg,
s neked mennyi munkádba telt,
hogy elfogadjam; te ezekkel együtt szeretsz.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.