Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Egy találkozás
Milyen lenne? Nem tudom...
vázolhatnám, és bontogathatnánk,
milyen lenne, ha... aztán belépnél,
s én is, és minden más volna.
Más, mit beszélünk most s később,
megtörténne miről hallgatunk,
s elfelejtődne mikre épp esküdünk.
Nem mondok semmit inkább.
Legyen meglepetés,
legyen csak...spontán.
Legyen ez olyan, egyszerűen várt;
legyen olyan, mintha sose láttalak volna,
s mintha egymásról mindent tudnánk.
Sohonyai Attila
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.