Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Az én taktikám
Úgy vagyok vele; nem kell halld
minden hangom. Mi hozzád szól,
össze úgyse téveszted. S mi csak nesz,
maradjon e térből kirekesztett.
Ne kornyikáljon közöttünk: minek?
Úgy vagyok vele; nem kell minden
pillanatom megosszam veled. Mi
fontos, abban úgy is te vagy jelen.
S a többire időt szánni, ha együtt
vagyunk: minek?
Úgy vagyok vele; nem kereslek
folyton, s éjt nappallá téve.
Nem zavarlak ily kétkedésbe.
S hogy miért nem? Mert bízok
benned, hisz enélkül nincs értelme.
...úgy vagyok vele, hogy időt, s
teret adok neked mindenre. Hogy
maradhass szabad, s lehess végtelen.
S azt gondolom, ha én így vagyok
veled, te is ezt adod nekem.
Sohonyai Attila
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.