Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Melletted olyan
Mint álmukat vigyázó törékenyek,
úgy vagy nekem féltett. S mint a rút
keselyű-haláltól óvni kényszerülő aggódás,
távollétedben a kétség folyton belém reszket.
Nem érdekelnek semmilyen más érzések, ha mellettem
tudhatlak a szobasarokban, ginzeng vagyok amint
hozzámérsz, s gyümölcse nélkül síró gyökér, ha nem –
melletted olyan vagyok, mint akit szeretni is lehet.
Sohonyai Attila
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.