Gabriella Blogja.

Ne hidd, hogy mindez csak játék:
ne hidd! Hisz, egyre több, egyre
jobb, mi érzés, mi hozzád int. S
hogy mindez tán tévedés? Ám bocsásd,
de te, el ne hidd.

Hogy napbúcsúzván az égre nézek,
s arcod áldom, hogy a hajnal fényét
jelednek látom; hiszem! S hogy te is
e képben őrlődsz míg nem vagy velem;
lehet nem, de oly jó hinni, így hát
elhiszem!

Az ösvények közt, boldog-tudatlan
bolyongok, mert tudom; hozzád
vezet minden út, menny és pokol,
s hogy a legnagyobb tévedésben is
rád találok, hiszem, mint a csendesült
zarándok.

Ne hidd, hogy mindez csak játék,
ne hidd! Hisz, egyre több vagy, egyre
szélesbedő bennem, akár a boltív.
S hogy mindez tán tévedés?
Lehet, de képtelenség, hogy elhiggyem.

Sohonyai Attila - Ne hidd