Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
A szerelmet, melyet szívem képvisel, és amely téged illet, azt most másnak adom. Soha nem érezheted többé magad olyan felemelően, mint eddig. Te nem fogadtad el a szerelmem, s én nem adom többé. Kívánom, hogy akit a legjobban szeretsz, úgy viszonozza a szereteted, ahogy te nekem. Sehogy! És kívánom,…
Utolsó kommentek.