Blogolásom óta talán ez a legelszomorítóbb történet amit megosztottak velem.
Egy elkeseredett lány/nő története...

Szia.
Az én életem egy szerencsétlenség.
Azt hinné az ember ha szűz és tartogatja magát a nagy Ő-nek az majd megbecsüli őt.
Szerelembe estem egy nálam 10 évvel idősebb férfiba.
Még soha nem vonzódtam férfihoz ennyire mint hozzá.
Levet a lábamról a férfias külsejével.
Volt nagy szerelem a részemről, rózsaszín felhő.
Még csak 22 voltam de külsőm 18 (agyilag is gyerek még).
Miatta megtanultam főzni és sütni. Kész háziasszony lettem, aki befőtte rak el télre, lekvárt főz. Soha nem gondoltam volna magamról.
A lényeg a történetben az, hogy 7 évben jártunk...életünk unalmassá vált, nem mentünk sehova, nem volt közös program, kimozdulás. Csak az anyóshoz menetel minden hétvégén. És a hiszti utáni shoping. Unalmas puszilkodás. Tudod az a nyugdíjas szájra puszik. Semmi extra.
És a bizalmatlankodás...telefon eldugás, nehogy véletlenül is a kezembe kerüljön. Késő esti haza jövetelek "fogorvos címmel". Totál depi állapot.
És a végszó részemről...elhagylak, haza költözöm.
És még én mondtam van valakim. Közben neki volt, csak tagadta. De ne hagy el, te egy kincs vagy nekem, hajtogatta.
Sok mindent elnéztem neki. Többször lebukott, de nem érdekelt, szerettem.
Néha hülyék vagyunk ha valakit nagyon nagyon szeretünk és mindent megteszünk érte. De ha nem viszonozzák az már egy jel, hogy tovább kell lépni. Meg tettem.
Vettem egy házat hitelre, meg csináltam tovább léptem.
A vicc az, hogy épp elköltöztem már az új barátnő oda is költözött.
Fájt, hogy ne fájt volna...a duma csak te vagy az a nő aki érdekel.
Több mint egy év kelet, hogy újra randizni kezdjek.
És mikor végre találtam egy szép fiút akiért csurgott a nyálam is...csak a szex volt jó vele, semmi több.
Végre RANDIZOK.
Hát erre mi történik???
El megyek egy munka helyi kerti partira és ott totál be állva, ezt értsd...össze esve megerőszakolnak és nem is emlékszem rá csak elmesélték, hogy lefektettek aludni és otthagytak egy szobában és be jön 2 srác...
Annyira emlékszek, hogy a kertben ébredek fel alulról meztelen...kiabálás, gyors felöltözés, ruhám magam körül.
Ki kísértek az állomásra.
Haza jöttem valahogy.
Más alsónadrágja volt rajtam.
Szédültem, hánytam mikor haza értem. Egész napom így telt. Hidegrázás, hol melegem volt...szédülés, hányás.
Körbe telefonáltam mindenkit és csak nyugtattak, hogy csak csók volt semmi több. Csók??? Akkor hova tűnt az alsó ruhám?
Amióta ott dolgozom soha nem kezdtem ki senkivel, mert senki nem érdekelt. Meg tabuk a kollégák.
Elhagytam a telom...a tulaj adta vissza, ő mesélte el mi történt velem.
Sírva hívtam a húgomat, aztán a bátyámat, aki távol volt, de azonnal hozzám jött. Hívta a haverját, mentünk a rendőrségre. Onnan rendőri kísérettel a kórházba drogteszt nőgyógyászat.
Annyira fáj..., hogy voltak képesek ájultan hozzám nyúlni??? Utána azt mondani én is akartam. Feljelentettem őket.
Istenem, egyszer akarok élni és ez van.
Nem tudom mi a jobb...emlékezni vagy felejteni??? Egyik részem vágyik az igazságra a másik hallani sem akar róla.
Miért ilyenek a férfiak? Csak a szex mindenáron...és ha nem kapják meg elveszik?? Miért ilyenek? Többet ér a f@szuk mint a becsületük?
Vívom a harcomat az emlékekkel a fájdalommal és szégyennel!
És most várok és várok az eredményre...
Ez az én sorsom???
Soha nem leszek boldog?
Nyomozás megkezdődött. Én nem a fejüket akarom, hanem az igazságot..., hogy mi történt ott és akkor velem.
Nem tudom miért is írom le neked...talán jó kibeszélni magamból a fájdalmat amit eddig kaptam az élettől... Te olyan jó vagy, olyan jó lelkű az írásaid alapján. Talán egy kis támasz vagy a mindennapjaimban mikor olvaslak! Talán te tudsz segítséget, tanácsot adni, hogyan is tovább???!!!
Egyet megtanultam, ne mennyek barátnő nélkül sehová és ne bízzak meg a pasikban!!!