Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Úgy is eltölthetjük az életünket,
hogy a világ mondja meg nekünk, kik is vagyunk.
Épp eszűek vagy őrültek.
Szentek vagy szexmániások.
Hősök vagy áldozatok.
Rábízhatjuk a történelemre,
hogy eldöntse helyettünk,
jók voltunk vagy rosszak.
Engedhetjük, hogy a múltunk határozza meg jövőnket.
Vagy akár magunk is dönthetünk...mi is lenne a jó nekünk?!
F. A.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.