Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Üzenem azoknak akik próbáltak tönkretenni,
akik a bukásom és a boldogtalanságomat várták,
hogy kudarcokba fulladtak.
Ám sok mindent sikerült elérnetek.
Viszont egy valamit nem.
Én ÉN maradtam.
Lehet, hogy sok mindenem veszett...
...emberi kapcsolatok,
pillanatok melyek számomra hatalmas értéket képviseltek,
dolgok melyekhez kötődtem,
emberek akiket szerettem,
mára (most) elvesztek...
de egy valami nem, ÉN...
...én maradtam az aki...
És csak úgy tudtam sokat veszteni,
hogy sok mindenem volt.
És tudjátok mit????
A semmi közepén állva örvendek annak, hogy hozzá segítettek ahhoz a lehetőséghez, hogy SEMMI KÖZEPÉN ÁLLVA ARRA MEHETEK AMERRE CSAK AKAROK. ;)
Francizi Zoltán
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.