Gabriella Blogja.

Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme.

Milan Kundera

Évek óta fent vagyok a társkereső oldalon. Sokszor fel is tettem magamnak a kérdést, főleg akkor amikor valaki rám írt ott, hogy miért vagyok ott? Tényleg miért vagyok ott?! Sokszor el sem olvasom az üzeneteket, de legtöbb esetben ha el is olvasom nem írok vissza. Nem régen lett vége egy szex kapcsolatomnak, olyan hirtelen, hogy pánikba is estem, hogy mi lesz a szexuális életemmel? A közösségi oldalon is mindig irkálnak pasik, de mindig csak flörtöltem hisz volt egy biztos szexuális pont az életemben. De mikor már látszódód, hogy ez lefog zárulni egy közelembe lévő nagyon jó pasinak vissza írtam és igent mondtam a találkozóra. Hát ettől rosszabb döntést nem hozhattam volna. Csak néztük a tévét, én beszéltem, de nem volt jó társaság. Itt alszol? - kérdezte. Nem nem, reggel munka. Majd felé fordultam és megcsókoltam. Semmi vágyat nem éreztem, hihetetlenül rosszul csókolt. Semmi szenvedély nem volt benne. Jézusom Gabi mit keretessel itt?! - folyton ez járt a fejemben. Másnap mikor rám írt, hogy jó volt velem az éjszaka... ez neki jó volt? Lepődtem meg. Találkozzunk. Sokáig halogattam, de végül megírtam neki, hogy ez nekem nem fog menni. Picit csalódtam ismét, hogy itt vagyok túlfűtött szexuális vágyakkal egy jó pasival...és nem hajt, hogy bekapjam a farkát, nem hajt hogy szétdugasam magamat vele.
Ismét társkeresőt olvasgattam. Volt egy pasi aki nagyon jó szöveggel állt elő. Vissza írtam neki. Nem a megyémbe való, de itt lakik albérletbe a munkája miatt nem messze tőlem. Napokat beszélgettünk mikor abba a városba kellett utaznom. Jött a válasz ő ügyeletes a munkahelyén, de megoldja egy személyes találkozóra, hogy tudjunk egyet kávézni. Ügyeletes? Igen, nem hallottam még ügyeletről? Dehogynem, többet nem is nagyon kérdeztem erről. Menjek a helyi kórházhoz. Rendben. Volt már dolgom ápolóval, gondoltam magamban, és elő jött a kórházi szex élményem! Mai napig beszélünk, keres az ápoló, de valahogy azóta nem találkoztam vele.
Gabriella: Itt vagyok.
- Én is hamarosan ott leszek. - jött a válasz.
Gabriella: Rendben.
A padon ülve jöttek mentek az emberek... a percek azok nagyon lassan teltek és már minden férfi aki közeledett felém azt hittem ő az.
- Jó napot Gabriella. - egy férfi állt meg kezében kettő műanyag pohárban lévő kávéval.
Gabriella: Jó napot! - válaszoltam.
- Kávézzunk akkor. - mosolygott rám. - majd folytatta, elnézést, de örültek háza van nálunk.. nézett a kórház irányába.
Gabriella: Gabriella vagyok!
- Dr. ... - örvendek Gabriella.
Jah, hogy ő nem is ápoló? - futót végig rajtam.
Közbe jöttek mentek az emberek, és jó napot doktor úr, szép napot doktor úr.
Doktor: Olyan jókat beszélgetünk társkeresőn, de mintha most kicsit meglennél szeppenve!?
Gabriella: Nem, nem vagyok, a vágyaim ugyan azok. - össze néztünk miközben az ajkamba haraptam!
Doktor: Most sem változott, hogy isszuk a kávénkat?
Gabriella: Tőlem vizet is ihatnánk. - nevettem el magamat!
Doktor: Ennek nagyon örülök. Sőt a fotóid sem hazudtoltak meg a társkeresőn. És fordítva bizakodhatok?
Gabriella: Igen doktor úr. Kérnék is egy időpontot... - nevettem el magamat és közben a kávémba kortyoltam!
Doktor: De az már nem itt lesz. Szombat nálam? Érted megyek!
Gabriella: Rendben.
Doktor: Szombat korán kezdek a munkával, így este jó neked?
Gabriella: Persze, hogy jó.
Doktor: Mennem kell. - szegte le a fejét..
Gabriella: Hát akkor majd szombaton.
Doktor: Nagyon remélem. Áldás Békesség Gabriella, örülök, hogy eljöttél, várom már nagyon a szombatot - simogatta meg a hátamat.
Jajjjjj ne, futott végig rajtam, egy újabb hívő, ezt nem is említette mikor beszélgetni kezdtünk. Most ez komoly? Lépkedtem el a kórháztól...

�HAMAROSAN!�

Lassan három éve nem volt hosszú kapcsolatom, férfiak jöttek, mentek.
Tavasz van, a fák elkezdenek rügyezni. Az életre kellés évszaka ez, ilyenkor minden egy kicsit vidámabb. Elmúlt a tél, jönnek a nyári kalandok, flörtök ideje. Amikor ma hazaértem a munkából, a közösségi oldalon az a srác akivel legutoljára voltam, épp kirakta magáról, hogy kapcsolatban. Igen, tudtam, hogy már egy másik nővel randizgat, és a mi kapcsolatunk nem is szólt másról, csak annyiról, hogy érezzük jól magunkat, amíg valaki szerelmes nem lesz másba. Tulajdonképpen nem ért meglepetésként, de mégis rosszul esik. Hány olyan dolog van, amit tudunk, de ha kimondjuk, még rosszabb lesz!
Világ életemben pillanatok alatt tovább tudtam lépni a szakítás után, a fájdalom után, a csalódottság után. Pillanatok alatt ki tudtam szeretni valakiből akiről előtte 2 nappal azt hittem, hogy soha nem fogok búcsút inteni neki. Mikor fájt valami, másnap elillant minden fájdalmam. Ma csalódok, holnap nem is gondolok rá. Sokszor azt gondolom, nincs lelkem, nem tud fájni semmi! Hogy nem tudok szeretni, és már nem tudok nagyot csalódni senkiben.
Kinyitottam egy üveg bort, és rágyújtottam egy cigire. Miközben szívtam a cigit és bele kortyoltam a borba, azon gondolkoztam, hogy az elmúlt három évben hány férfi jött, aztán ment. Flörtök, kalandok. De én ürességet érzek belül. Nem bántam meg egy kalandomat sem, de 36 évesen már nem ez hiányzik, nem tesz már boldoggá. Olyan valakire vágyom, akivel nem csak a szexről szól a dolog, akivel együtt tervezhetnénk a közös programokat. Igen, mindenkinek ez hiányzik, hogy valaki átölelje, és szeresse. Ezt soha nem fogja megadni egy szex kapcsolat sem. Sőt, amikor látod az ilyen férfiakat később mással boldognak lenni, mindig kapsz az élettől egy kis pofont. Mindegyik megfelel egy kis szakításnak. A vége soha semminek nem jó. Amikor azt látod, hogy mással boldog, neked meg csak arra kellett, hogy a magányos esti óráidat kitöltsd, és szex után haza küld. Mint egy nő akinek nincsenek érzelmei, szex után alig várja, hogy egyedül maradjon és, aztán megy tovább másnap reggel ugyan úgy munkába és nem érez sem szerelmet, sem kötödést. És újra rámosolyog valakire boldogan akit ha megszerezz és ha úgy tartja kedve odébb lök. Hát ez lett belőled? Miközben szívtam a cigit és bele kortyoltam a borba, azt mondtam elég volt a flörtökből, kalandokból.. Csak az kell, hogy átölelj, és Szeress!

Gabriella Blogja

Örök dilemma ez, hogy maradjunk szabadok, vagy legyen kapcsolatunk.
Válások száma ijesztő!
Akik elváltak azok nem szívesen adják fel olykor nehezen megszerzett szabadságukat. Minden közeledésnél szinte elméleteket gyártanak, hogy ez miért lenne jobb mint az előző, ez is el fog romlani.
Akik pedig nem voltak még hosszú, élményekkel tele kapcsolatban, azok pedig arra törekednek, hogy valaki legyen mellettük akit felvállalnak a világ előtt! Vagy legalábbis a család, kollégák előtt tudja ő is letenni az "asztalra", hogy igen nekem is van kapcsolatom, családom. A közösségi oldalakról meg ne is beszéljünk. Egyedülálló??? Évek óta?? Mi lehet a probléma??? Nincsen semmi probléma, csak senkinek semmi köze hozzá, hogy tegnap éppen egy fergetegeset dugtam és hupppsz nem posztoltam ki!
Miért érzem azt, hogy ez olyan kényszer gondolat lenne? Vagy csak azért érzem azt, mert én már túl vagyok mind ezen? És igen, talán nem szabadna annyira óva intenem mindenkit a komoly kapcsolattól, hogy mi lesz... Magamat sem kellene. Mert ami velem volt, az az én életem, másnak nem kell úgy megélnie, átélnie azt a fullasztó, szabadságomat korlátozó, rám kényszerítő akaratot! Nyitnom kellene, de akkora nagy lépés átlépni a szakadék felett, hogy félek, pedig a lendület meg van...
Én is vágytam egykor szerelemre, családra... meg is kaptam. De azt mindenki vése a fejébe, hogy annak ára van! Nagy ára! Mert ha komolyra fordul ott jön jó-rossz egyszerre, és abból kiszállni nem azt mondom, hogy lehetetlen, de soha nem lehet a múltól szabadulni akár hogy is próbálja az ember, mert túl sok mindent alkottatok együtt. És az a kéz, a múltadból a személy keze mindig megfog találni és próbál vissza rántani.
De ma már azt mondom inkább egyedül mint egy nem megfelelő kapcsolatban! Éveket elvesz az ember életéből, majd évekbe telik mire összekapjuk magunkat, és addig sok sok jó embert elengedünk magunk mellől, de inkább elüldözzünk.

--------------------------------------------------------

Már az előtérbe elkezdtük vetkőztetni egymást. A vad csók most elmaradt, szolidan csókolóztunk egészen az ágyig.
Az ágynál megfordított magának hátal,

csókolta a nyakamat, simogatta a melleimet, és neki feszült a fenekemnek a farkával... Éreztem, hogy már kő kemény a farka! Megfordultam, megcsókoltam...
Az ágy szélére ültem és még a rajta maradt bokszer alsót letolva róla kaptam be a farkát és elkezdtem szopni.
Hanyatt döntőt az ágyon, levette rólam a nadrágomat, bugyimat félre huzta és úgy hatolt belém.

Ütemesen dugott!
Beleültem a farkába, hol lassan csókolózva mozogtam rajta hol vadabbul.
Összefogta a hajamat!
Kezdtem élvezni... 

Donhuán: Néz rám!
Bele néztem a szemébe miközben éreztem, hogy elfogok pillanatok alatt élvezni...
Donhuán: Olyan szép vagy! Imádlak!
Gabriella: Most már én is mondom, hogy Imádlak! - zihált hangon mondtam.
Donhuán: Igen? - nyomot le magáról és a hátam mögé jött.
Hátulról bele nyalt a puncimba, és keményen elkezdet hátulról dugni!

Jött is, hogy mindjárt elélvezek, az elsőtől sokkal intenzívebben. Megfeszültek az izmaim, szinte görcsösen élveztem el. Belassult a mozgásunk... Hasra csúsztam miközben ki vette belőlem a farkát. Szolt hozzám, de szinte nem hallottam semmit... Mellém feküdt.
Gabriella: Kész, végem. Elment minden erőm.
Donhuán: Pedig még le kell szopjál..
Újra bele ültem a farkába, minden porcikámon éreztem, hogy vizes...
Lassan kiszálltam a farkából és a lábai közzé térdeltem és elkezdtem szopni.

Éreztem, hogy a lábaiban megfeszülnek az izmok ahogy a számba élvez.
Elterült az ágyon csukot szemmel és csak annyit mondott - Bazdmeg...bazdmeg...ez nagyon jó volt.

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen...

Örök dilemma ez, hogy maradjunk szabadok, vagy legyen kapcsolatunk.
Válások száma ijesztő!
Akik elváltak azok nem szívesen adják fel olykor nehezen megszerzett szabadságukat. Minden közeledésnél szinte elméleteket gyártanak, hogy ez miért lenne jobb mint az előző, ez is el fog romlani.
Akik pedig nem voltak még hosszú, élményekkel tele kapcsolatban, azok pedig arra törekednek, hogy valaki legyen mellettük akit felvállalnak a világ előtt! Vagy legalábbis a család, kollégák előtt tudja ő is letenni az "asztalra", hogy igen nekem is van kapcsolatom, családom. A közösségi oldalakról meg ne is beszéljünk. Egyedülálló??? Évek óta?? Mi lehet a probléma??? Nincsen semmi probléma, csak senkinek semmi köze hozzá, hogy tegnap éppen egy fergetegeset dugtam és hupppsz nem posztoltam ki!
Miért érzem azt, hogy ez olyan kényszer gondolat lenne? Vagy csak azért érzem azt, mert én már túl vagyok mind ezen? És igen, talán nem szabadna annyira óva intenem mindenkit a komoly kapcsolattól, hogy mi lesz... Magamat sem kellene. Mert ami velem volt, az az én életem, másnak nem kell úgy megélnie, átélnie azt a fullasztó, szabadságomat korlátozó, rám kényszerítő akaratot! Nyitnom kellene, de akkora nagy lépés átlépni a szakadék felett, hogy félek, pedig a lendület meg van...
Én is vágytam egykor szerelemre, családra... meg is kaptam. De azt mindenki vése a fejébe, hogy annak ára van! Nagy ára! Mert ha komolyra fordul ott jön jó-rossz egyszerre, és abból kiszállni nem azt mondom, hogy lehetetlen, de soha nem lehet a múltól szabadulni akár hogy is próbálja az ember, mert túl sok mindent alkottatok együtt. És az a kéz, a múltadból a személy keze mindig megfog találni és próbál vissza rántani.
De ma már azt mondom inkább egyedül mint egy nem megfelelő kapcsolatban! Éveket elvesz az ember életéből, majd évekbe telik mire összekapjuk magunkat, és addig sok sok jó embert elengedünk magunk mellől, de inkább elüldözzünk.

Aki kint van a kapcsolatból az keres, aki bent van egy kapcsolatba az keresi a kiutat.

Hogy miért is osztom meg veletek ezt a gondolatomat? Következő történetem a szex mellett erről is szól! Egy olyan kapcsolatról ahol a felek ugyan élvezik az együtt léteket, de mind ketten máskép látják a kapcsolatot!
- Vajon a szex össze tarthat embereket?
- Vajon miért félünk adni többet magunkból?
- Vajon miért félünk elfogadni?
- ...miért nem illik össze nő és férfi egy pár kapcsolatnál?

http://gabriellablogja.blog.hu/2018/03/06/a_vad_csok_most_elmaradt_szolidan_csokoloztunk_egeszen_az_agyig

Hugi: Na mond, hogy lesz a ma estéd?
Gabriella: Hát Huán kajálni akar csak, semmi szex. De szerintem ezt ő sem gondolja komolyan! Én szexelni akarok vele nem olyan helyre menni ahol ismernek és aztán jönnek majd a hülye kérdések, hogy naaaa nem vagy már szingli?
Hugi: Mond azt, hogy de az vagyok, de szex előtt be kell kapjunk pár falatot! :D
.....................
Donhuán: Rendben, menjünk be!
Na ez a beszéd, gondoltam magamban, nem is volt olyan nehéz ez! Igazából ez a menjünk el kajálni az lett volna, hogy lezárjuk a szex kapcsolatunkat. De egy szex kapcsolatot szexel a legjobb lezárni?! Nem dee? :P :D

HellóBelló Fiúk-Lányok!
Többen kerestetek meg privát üzenetben, hogy hol vannak az új történetek vagyis, hogy miért nem írok történetet pár hete?!
Egyszerű a válaszom, próbálok lezárni egy korszakot az életemben!
Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy nem tudta, hogy mi tévő legyen! Hogy miközben valakibe kapaszkodik aki bizonytalan, elhanyagolja azt a sok sok biztos embert az életében. Majd egyszer csak megáll a forgatag közepén és jön a felismerés, nekem nem is ez kell! Ez így túl bonyolult! Ez így túl megfeszített. Le kell zárni! Mert ha nem akkor tovább feszít, tovább bonyolódik! És soha nem lesz vége a szélmalom harcnak! Szoktuk volt mondani... ENGED EL!
Persze kortól, nemtől, faji és nemi identitástól függetlenül, mindannyian ugyan arra vágyunk. Társra. Kezdetben, ha két ember között, működésbe lép a kémia elindulhat a kapcsolat. A későbbiekben a hozott anyaggal lehet csak a gond. Mindannyian hozunk magunkkal valamit. Mindannyian mást. Más szocializációt, más értékrendet, más családi kört, esetleg más kultúrát, merőben más gondolkodást. Az elfogadással van a baj, azzal hogy ha működik is, nem működhet! Kész a csapda.
A saját ketrecünk foglyai leszünk, melynek a rácsait hiába rázzuk. Mindkettőnknek terhes és mivel sokkal jobban szeretjük saját magunkat (nincs is ezzel semmi baj) és úgy ítéljük meg, hogy nem éri meg a sok kompromisszum. Egy tollvonással megoldjuk a problémát. Hiába is ráznánk a ketrecet azt bizonygatva, hogy mindig is egymásra vágytunk, egyszerűen nem működhet.
Nem szabad egymásra haragudni. Ha kicsit is szerettük egymást valaha ezt elfogadjuk.

Alig lépet be az ajtón és már csókolózva vetkőztettük egymást az ágyig.
Ágy előtt eltérdeltem és szopni kezdtem a farkát.

Bele túrt hajamba és tövig nyomta a számba a farkát.
Próbáltam tompítani a mozgássál azzal, hogy a combjaira tettem a kezeimet, de ő csak élvezettel dugta a számat.
Felállított, a szekrénynek tolva megcsókolt, majd egyre lejjebb csókolta a testemet.
Majd elém térdelt és állva kezdett el nyalni...

Lábaim bele remegtek.
Egyik lábam a nyakába tettem és úgy folytatta a nyalást.
Felállt, ismét megcsókolt.
Szembe az ágyal fordított, rátérdeltem kutyapózba, és úgy kezdet el hátulról nyalni, de csak egy pillanatra, mert belém is hatolt a farkával.

Semmi finomkodás nem volt benne, ütemesen kezdet dugni.
Megfordított és az ágyra fektetett, végig csókolva a testemet jutott el a számig és megcsókolva hatolt belém a farkával.
Donhuán: Annyira jó veled a szex. Imádom. - súgta a fülembe miközben ütemesen mozgott bennem.
Miért vagy idősebb tőlem, miért vagy az irodámba a kliensünk, miért, miért, miért...?! Miért pont veled érzem ennyire jól magamat?! Mond miért?
Válasz nélkül csókoltam meg.
Annyira élvezem ahogy ütemesen mozog bennem, és vadul, szenvedélyesen csókol, leírhatatlan érzés. Olyankor azt kívánom ne érjen véget ez a szerelmeskedés pillanata.

Mindent ki tudok magam körül olyankor kapcsolni, semmi rosszra nem tudok gondolni, csak elönt a forróság, az a megmagyarázhatatlan jó érzés...
Donhuán: Gyere ülj bele a farkamba. - vette ki belőlem a farkát és már az ágyra is vetődőt hanyatt.

Bele ültem a farkába, hol lassan és finoman, hol ütemesen lovagoltam rajta!
Kezeit lefogtam a feje felett és úgy mozogtam rajta.
Éreztem már, hogy élvezni fogok, hangokat adtam ki.
Donhuán: Néz rám. - húzta el az egyik kezét a kezem szorításából és az arcomat maga felé fordított.
Donhuán: Imádom ahogy élvezel, ahogy olyankor rám nézel.
Borultam rá az élvezetem után. Lihegve csókoltam meg!
Donhuán: Annyira jól áll most így a hajad, imádom az arcodat...
Felülve újra mozogni kezdtem a farkán.
Magához húzott és a fülembe súgta, gyere szopjál le.
Kiszálltam a farkából és a farkát a számba vettem.

Imádom szopni a farkát, és azt ahogy ráélvez a számra.
És ahogy aztán elterül az ágyon.
Donhuán: Nem bízok benned!
Gabriella: Miért nem bízol bennem?
Donhuán: Jó. Akkor kérdeznék valamit. Volt már olyan pasid akiről kiderült, hogy titokban dug melletted mással?
Gabriella: Nem. Tudtam róla.
Donhuán: Oké. Akkor kérdezem máshogy...ha lenne egy pasid akivel dugsz és kiderül, hogy a pasi mással is dug amit neked nem mondott el, utána megbíznál benne?
Gabriella: Értem én a kérdést, tudom, hogy rám célzol, hogy nem mondtam meg a kapcsolatunk elején, hogy mással is dugok, de nem tudom rá a választ.
Donhuán: Gabi te semmire nem tudod a választ?
Gabriella: Sok mindenre nem tudom a konkrét választ! De biz bennem, már nem hazudnék neked!
Donhuán: Ide mered adni a telefonodat, hogy bele nézek?
Gabriella: Persze, oda merem.
És te ide mered adni? - közben reméltem, hogy persze, hogy nem meri ide adni.
Donhuán: Én oda, tessék! Én szoktam írni nőkkel, de nem szexről, és nem arról, hogy találkozzunk. - már nyújtotta is a telefonját felém.
Gabriella: Na jó, az mégis olyan személyes. És nem gondolnám, hogy ez kellene egy szex kapcsolathoz!
Donhuán: Ahhoz nem, de a bizalom akkor már stabil lábakon állna! Én nem hűséget kérek tőled, hanem őszinteséget! Látod Gabi! Ezért nem bízom benned!
Gabriella: Ilyen nincs. A bizalmat nem egy telefon fogja neked megadni!

Donhuán: Tényleg? - húzott magához és már éreztem, hogy jön a következő szex menet, kemény lett neki a farka. Ha velem van folyton áll neki!

Szerintem az idő több dologra is hatással van az életünkben mint általában gondoljuk. Például egy ember jelleme is változik. Na de mi van a szerelemmel? Jártatok e már úgy, hogy nem egy időben szerettetek egymást? Hogy mire rájöttél mennyire szereted nála már kihűlt a dolog. Vagy éppen fordítva nem azt láttad a szemében sokáig amit szerettél volna és mire eljutott odáig te már nem hittél benne?

Ha olyat hallasz,
amitől a szíved vibrál,
éld bele magad egész nyugodtan.
Mert ez az érzés,
az az érzés,
amit életnek hívnak.

Ha rád nézek, elvesztem.
Érints meg és remegek.

...tehetetlen vagyok.