Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Örök dilemma ez, hogy maradjunk szabadok, vagy legyen kapcsolatunk.
Válások száma ijesztő!
Akik elváltak azok nem szívesen adják fel olykor nehezen megszerzett szabadságukat. Minden közeledésnél szinte elméleteket gyártanak, hogy ez miért lenne jobb mint az előző, ez is el fog romlani.
Akik pedig nem voltak még hosszú, élményekkel tele kapcsolatban, azok pedig arra törekednek, hogy valaki legyen mellettük akit felvállalnak a világ előtt! Vagy legalábbis a család, kollégák előtt tudja ő is letenni az "asztalra", hogy igen nekem is van kapcsolatom, családom. A közösségi oldalakról meg ne is beszéljünk. Egyedülálló??? Évek óta?? Mi lehet a probléma??? Nincsen semmi probléma, csak senkinek semmi köze hozzá, hogy tegnap éppen egy fergetegeset dugtam és hupppsz nem posztoltam ki!
Miért érzem azt, hogy ez olyan kényszer gondolat lenne? Vagy csak azért érzem azt, mert én már túl vagyok mind ezen? És igen, talán nem szabadna annyira óva intenem mindenkit a komoly kapcsolattól, hogy mi lesz... Magamat sem kellene. Mert ami velem volt, az az én életem, másnak nem kell úgy megélnie, átélnie azt a fullasztó, szabadságomat korlátozó, rám kényszerítő akaratot! Nyitnom kellene, de akkora nagy lépés átlépni a szakadék felett, hogy félek, pedig a lendület meg van...
Én is vágytam egykor szerelemre, családra... meg is kaptam. De azt mindenki vése a fejébe, hogy annak ára van! Nagy ára! Mert ha komolyra fordul ott jön jó-rossz egyszerre, és abból kiszállni nem azt mondom, hogy lehetetlen, de soha nem lehet a múltól szabadulni akár hogy is próbálja az ember, mert túl sok mindent alkottatok együtt. És az a kéz, a múltadból a személy keze mindig megfog találni és próbál vissza rántani.
De ma már azt mondom inkább egyedül mint egy nem megfelelő kapcsolatban! Éveket elvesz az ember életéből, majd évekbe telik mire összekapjuk magunkat, és addig sok sok jó embert elengedünk magunk mellől, de inkább elüldözzünk.
Aki kint van a kapcsolatból az keres, aki bent van egy kapcsolatba az keresi a kiutat.
Hogy miért is osztom meg veletek ezt a gondolatomat? Következő történetem a szex mellett erről is szól! Egy olyan kapcsolatról ahol a felek ugyan élvezik az együtt léteket, de mind ketten máskép látják a kapcsolatot!
- Vajon a szex össze tarthat embereket?
- Vajon miért félünk adni többet magunkból?
- Vajon miért félünk elfogadni?
- ...miért nem illik össze nő és férfi egy pár kapcsolatnál?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.