Donhuán: 7 órára ott leszek! Gyere ki, beülsz a kocsiba és megyünk kajálni! Nem megyünk be hozzád, nem szexelünk!
Gabriella: Rendben!
Hugi: Na mond, hogy lesz a ma estéd?
Gabriella: Hát Huán kajálni akar csak, semmi szex. De szerintem ezt ő sem gondolja komolyan! Én szexelni akarok vele nem olyan helyre menni ahol ismernek és aztán jönnek majd a hülye kérdések, hogy naaaa nem vagy már szingli?
Hugi: Mond azt, hogy de az vagyok, de szex előtt be kell kapjunk pár falatot! :D
Gabriella: Úgy lesz!
Hugi: Ne agyald túl. Menjetek majd lesz valahogy!
Hugival mindig mindent elpoénkodunk, de így is van ez jól.
Donhuán: Nemsoká ott leszek. - hívót telefonon!
Na kész, jön a pánik! Az eddig megszokott ki nyitom az ajtót és beengedem helyett ki megyek hozzá, beülünk a kocsiba és elmegyünk arra a helyre ahova szoktam kajálni járni...
Már lejátszódott bennem, hogy a főnököm jön az elvitelre csomagoltatott vacsorájáért belépve jó étvágyat Gabika, és majd mondanom kell valamit neki hétfőn reggel a munkába ha megemlíti.
De épp úgy lejátszódott bennem, hogy hétfőn csörög a telefonom és anyukám azt fogja mondani nem is mondtad, hogy van pasid! Hát bassza meg, mert nincs is. - lesz a válaszom! :D
Mindegy lesz ami lesz! Bevágódtam mellé a kocsiba!
Gabriella: Nem megyünk inkább be?
Donhuán: Nem vagy éhes?
Gabriella: Inkább másra vagyok éhes! - csókoltam meg! Így utóbb felteszem magamnak a kérdést, az utcán, a kocsiba csókolózni nem is látja meg senki ugye? :D
Donhuán: Rendben, menjünk be!
Na ez a beszéd, gondoltam magamban, nem is volt olyan nehéz ez! Igazából ez a menjünk el kajálni az lett volna, hogy lezárjuk a szex kapcsolatunkat. De egy szex kapcsolatot szexel a legjobb lezárni?! Nem dee? :D
Épp, hogy beléptünk a házba már csókolt is meg vadul-szenvedélyesen. Neki nyomot a bejárati ajtónak és úgy vetkőztettük egymást.
Gabriella: Így akartál elmenni kajálni? - nyúltam a farkához ami már kő kemény volt.
Választ nem is kaptam a kérdésemre, úgy "falta" a testemet.
Pillanatok alatt a hálószobába voltunk az ágyba.
Hanyatt fektetett az ágyon, úgy vette le rólam a nadrágot, és csókolta végig a testemet.
Mikor már teljesen meztelen voltam felálltam és én mentem felül...
Gabriella: Így nem fog bemenni a farkad.
Donhuán: Tudom... - vettem le róla a bokszer alsóját.
És bele ültem a farkába.
Finoman, majd egyre jobban mozogtam a farkán.
Annyira felhúzott a csókjával és az érintésével, hogy nem sok kellett és elélveztem.
Gabriella: Gyere. - szálltam ki a farkából és bepucsitottam neki.
Hátulról kezdet el dugni. Semmi finom mozdulat nem volt benne.
Majd megfordított és ő jött felülre.
Két lábamat a vállaira tette úgy dugót.
Majd egy hirtelen mozdulattal megfogta a torkomat, váratlanul ért, az érzés pedig vegyes volt bennem főleg mikor egyre jobban szorított.
Gabriella: Meg ne fojts Hahoka...
Donhuán: Nem... - és el is engedte a nyakamat.
Ismét én akartam felül lenni...
Mielőtt bele ültem volna a farkába, a számba akartam érezni.
Szopni kezdtem.
Nem sokat időztem, újra bele ültem a farkába.
Gabriella: Gyere... - húztam le az ágyról.
Az ágy elé térdeltem és szopni kezdtem.
Kezeimet a fenekére raktam, ő pedig a hajamat fogta és mélyen nyomta le a farkát a torkomon,
Mikor már nagyon keményen dugta a számat, kicsit lassítani akartam a kezeimmel,
erre felállított és hátulról kezdet el keményen dugni.
Donhuán: Gyere, szopjál le... - feküdt hanyatt az ágyon...
Elélvezés után elterült az ágyon...
Donhuán: Nem hiszem el, hogy neked ennyi elég. Mármint csak szex kapcsolat.
Gabriella: Nem is. Egy hét múlva el kell jegyezzél és még ebben a hónapban el kell vegyél feleségül.
Donhuán: Naaaa jól van. - nevette el magát.
© Minden jog fenntartva! Gabriella Blogja - 2018
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Kortól, nemtől, faji és nemi identitástól függetlenül, mindannyian ugyan arra vágyunk. Társra. Kezdetben, ha két ember között, működésbe lép a kémia elindulhat a kapcsolat. A későbbiekben a hozott anyaggal lehet csak a gond. Mindannyian hozunk magunkkal valamit. Mindannyian mást. Más szocializációt, más értékrendet, más családi kört, esetleg más kultúrát, merőben más gondolkodást. Az elfogadással van a baj, azzal hogy ha működik is, nem működhet! Kész a csapda.
A saját ketrecünk foglyai leszünk, melynek a rácsait hiába rázzuk. Mindkettőnknek terhes és mivel sokkal jobban szeretjük saját magunkat (nincs is ezzel semmi baj) és úgy ítéljük meg, hogy nem éri meg a sok kompromisszum. Egy tollvonással megoldjuk a problémát. Hiába is ráznánk a ketrecet azt bizonygatva, hogy mindig is egymásra vágytunk, egyszerűen nem működhet.
Nem szabad egymásra haragudni. Ha kicsit is szerettük egymást valaha ezt elfogadjuk.
© Minden jog fenntartva! Gabriella Blogja - 2018
Utolsó kommentek.