HellóBelló Fiúk-Lányok!
Többen kerestetek meg privát üzenetben, hogy hol vannak az új történetek vagyis, hogy miért nem írok történetet pár hete?!
Egyszerű a válaszom, próbálok lezárni egy korszakot az életemben!
Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy nem tudta, hogy mi tévő legyen! Hogy miközben valakibe kapaszkodik aki bizonytalan, elhanyagolja azt a sok sok biztos embert az életében. Majd egyszer csak megáll a forgatag közepén és jön a felismerés, nekem nem is ez kell! Ez így túl bonyolult! Ez így túl megfeszített. Le kell zárni! Mert ha nem akkor tovább feszít, tovább bonyolódik! És soha nem lesz vége a szélmalom harcnak! Szoktuk volt mondani... ENGED EL!
Persze kortól, nemtől, faji és nemi identitástól függetlenül, mindannyian ugyan arra vágyunk. Társra. Kezdetben, ha két ember között, működésbe lép a kémia elindulhat a kapcsolat. A későbbiekben a hozott anyaggal lehet csak a gond. Mindannyian hozunk magunkkal valamit. Mindannyian mást. Más szocializációt, más értékrendet, más családi kört, esetleg más kultúrát, merőben más gondolkodást. Az elfogadással van a baj, azzal hogy ha működik is, nem működhet! Kész a csapda.
A saját ketrecünk foglyai leszünk, melynek a rácsait hiába rázzuk. Mindkettőnknek terhes és mivel sokkal jobban szeretjük saját magunkat (nincs is ezzel semmi baj) és úgy ítéljük meg, hogy nem éri meg a sok kompromisszum. Egy tollvonással megoldjuk a problémát. Hiába is ráznánk a ketrecet azt bizonygatva, hogy mindig is egymásra vágytunk, egyszerűen nem működhet.
Nem szabad egymásra haragudni. Ha kicsit is szerettük egymást valaha ezt elfogadjuk.
Szeretném lezárni a pillanatot. Mi is a pillanat? Igazából nekem az, hogy élvezem minden pillanatát az együtt töltött perceknek/óráknak és mikor vége a perceknek/óráknak, kilép az ajtómon... és én lezárom, és jön a hétköznap, az hogy ő csak akkor van mikor a "pillanat"! De ma lezárom ezt is! Lezárom az életem ezt a fejezetét ma. Nem azért, mert nem élveztem volna a fejezetet hanem azért, mert mind ketten hiszünk valamiben, de nem egy valamiben! Önzők lennénk ha ebben maradnánk. ...nem lesz még egy utolsó..., amit annyiszor hajtogattunk, mert ez az utolsó, mert én ma örökre bezárom azt az ajtót! Tudom, hogy nyílik ma-holnap-holnap után új ajtó-lehetőség, vagy nevezzük bárhogy...
Ma új fejezetet kezdek az életemben, mint az életem során meg annyiszor.
"Ha szereted magad akkor kiengeded saját magad a ketrecedből. Ugyan is a kulcs mindig nálad van!"
© Minden jog fenntartva! Gabriella Blogja - 2018
Utolsó kommentek.