Évek óta fent vagyok a társkereső oldalon. Sokszor fel is tettem magamnak a kérdést, főleg akkor amikor valaki rám írt ott, hogy miért vagyok ott? Tényleg miért vagyok ott?! Sokszor el sem olvasom az üzeneteket, de legtöbb esetben ha el is olvasom nem írok vissza. Nem régen lett vége egy szex kapcsolatomnak, olyan hirtelen, hogy pánikba is estem, hogy mi lesz a szexuális életemmel? A közösségi oldalon is mindig irkálnak pasik, de mindig csak flörtöltem hisz volt egy biztos szexuális pont az életemben. De mikor már látszódód, hogy ez lefog zárulni egy közelembe lévő nagyon jó pasinak vissza írtam és igent mondtam a találkozóra. Hát ettől rosszabb döntést nem hozhattam volna. Csak néztük a tévét, én beszéltem, de nem volt jó társaság. Itt alszol? - kérdezte. Nem nem, reggel munka. Majd felé fordultam és megcsókoltam. Semmi vágyat nem éreztem, hihetetlenül rosszul csókolt. Semmi szenvedély nem volt benne. Jézusom Gabi mit keretessel itt?! - folyton ez járt a fejemben. Másnap mikor rám írt, hogy jó volt velem az éjszaka... ez neki jó volt? Lepődtem meg. Találkozzunk. Sokáig halogattam, de végül megírtam neki, hogy ez nekem nem fog menni. Picit csalódtam ismét, hogy itt vagyok túlfűtött szexuális vágyakkal egy jó pasival...és nem hajt, hogy bekapjam a farkát, nem hajt hogy szétdugasam magamat vele.
Ismét társkeresőt olvasgattam. Volt egy pasi aki nagyon jó szöveggel állt elő. Vissza írtam neki. Nem a megyémbe való, de itt lakik albérletbe a munkája miatt nem messze tőlem. Napokat beszélgettünk mikor abba a városba kellett utaznom. Jött a válasz ő ügyeletes a munkahelyén, de megoldja egy személyes találkozóra, hogy tudjunk egyet kávézni. Ügyeletes? Igen, nem hallottam még ügyeletről? Dehogynem, többet nem is nagyon kérdeztem erről. Menjek a helyi kórházhoz. Rendben. Volt már dolgom ápolóval, gondoltam magamban, és elő jött a kórházi szex élményem! Mai napig beszélünk, keres az ápoló, de valahogy azóta nem találkoztam vele.
Gabriella: Itt vagyok.
- Én is hamarosan ott leszek. - jött a válasz.
Gabriella: Rendben.
A padon ülve jöttek mentek az emberek... a percek azok nagyon lassan teltek és már minden férfi aki közeledett felém azt hittem ő az.
- Jó napot Gabriella. - egy férfi állt meg kezében kettő műanyag pohárban lévő kávéval.
Gabriella: Jó napot! - válaszoltam.
- Kávézzunk akkor. - mosolygott rám. - majd folytatta, elnézést, de örültek háza van nálunk.. nézett a kórház irányába.
Gabriella: Gabriella vagyok!
- Dr. ... - örvendek Gabriella.
Jah, hogy ő nem is ápoló? - futót végig rajtam.
Közbe jöttek mentek az emberek, és jó napot doktor úr, szép napot doktor úr.
Doktor: Olyan jókat beszélgetünk társkeresőn, de mintha most kicsit meglennél szeppenve!?
Gabriella: Nem, nem vagyok, a vágyaim ugyan azok. - össze néztünk miközben az ajkamba haraptam!
Doktor: Most sem változott, hogy isszuk a kávénkat?
Gabriella: Tőlem vizet is ihatnánk. - nevettem el magamat!
Doktor: Ennek nagyon örülök. Sőt a fotóid sem hazudtoltak meg a társkeresőn. És fordítva bizakodhatok?
Gabriella: Igen doktor úr. Kérnék is egy időpontot... - nevettem el magamat és közben a kávémba kortyoltam!
Doktor: De az már nem itt lesz. Szombat nálam? Érted megyek!
Gabriella: Rendben.
Doktor: Szombat korán kezdek a munkával, így este jó neked?
Gabriella: Persze, hogy jó.
Doktor: Mennem kell. - szegte le a fejét..
Gabriella: Hát akkor majd szombaton.
Doktor: Nagyon remélem. Áldás Békesség Gabriella, örülök, hogy eljöttél, várom már nagyon a szombatot - simogatta meg a hátamat.
Jajjjjj ne, futott végig rajtam, egy újabb hívő, ezt nem is említette mikor beszélgetni kezdtünk. Most ez komoly? Lépkedtem el a kórháztól...
�HAMAROSAN!�
Utolsó kommentek.