Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Akard azt, amit nem keresel, hagyd, hogy megtaláljon, hogy boldoggá tegyen, mert az az igazi. Nem az az igazi, akit te azzá teszel, hanem az, aki már akkor is az volt, amikor még nem is ismerted. Talán mindig érezted, magadban, legbelül, de sohasem hagytad, hogy megérkezzen. Hagyd, hogy jöjjön, hidd…
Utolsó kommentek.