Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Társkeresés, avagy a mazsolázás mátrixa...
A társkeresés mátrixába 1-2 hónapos kihagyás, próbálkozás után bumerángként visszatérve
szinte ugyanazok a megkeseredett arcok fogadnak és már-már görcsösen, azonnal írják:
- Szia, van kedved ismerkedni?... Aztán csak nézek tanácstalanul, mint Ádám anyák napján,
nem is értem, hogy vajon miért van még itt...
A regisztráció után pár nappal megindul a sáskahad, látván a friss húst jelölések, üzenetek hada.
Akkor nézzük csak a listát, kik találtak meg: kuka, kuka, egész jó, kuka, Jézusom, kuka, kuka...
Ha véletlenül talál is az ember 1-2 szemrevaló hölgyeményt, akivel megindulna egy értelmes beszélgetés, máris jönnek a kifogások:
- Nekem túl extrém vagy (tetoválások)
- Nekem túl magas vagy (193cm)
- Nekem túl sovány vagy (azóta felszedtem pár kg izmot :D)
A nagy válogatás, meg hiba keresés közben elvesznek a részletekben, mondván lesz ennél
szebb, meg jobb...
A maradék versenyzővel megindulnak a szokásos tiszteletkörök, aztán a célegyenesben maradt pár nőszemély már kéri is a randi időpontot, jöhet a fizikai kontaktus.
Akivel folyamatosan beszélgetsz, nevetgélsz 1,5 órát annál nincs meg a szikra...
Amelyik baromi jó az ágyban, vele 2 mondat váltása is olyan, mintha nyúznának...
Amelyik folyamatosan hangoztatja, hogy szerelmes, az a kisujját sem mozdítja érted...
Aki meg a szívét lelkét kiteszi, arról sokkal később tudod meg mástól, hogy ő szerelmes beléd...
De valljuk be, mi férfiak is így vagyunk a válogatással, a nagy Szentháromsággal, a külső-belső-szex kombóval, amiből ugye ha csak egy nem passzol, akkor tovább nézelődünk.
Annak idején nagyszüleiknek mennyivel egyszerűbb dolguk volt, összeakadt a tekintetük:
- Jóska szerecc? - Jah. Aztán bumm, leéltek egymással 40-50 évet. Hogy miért, mert nem volt akkora választék és nem volt annyi csatorna a kereséshez, mint most.
Végiggondolva 2 kérdés áll nyitva:
1. Adjak lejjebb az igényeimből és kössek kompromisszumot, vagy keressem tovább a tökéletest?
2. Ha tovább keresgélek, akkor menjek mérgezett egér módjára, mint eddig, vagy üljek le és mintha Murphy törvénye lenne, egyszer csak elém toppan, hogy Szia, mi egymást keressük...
Egy a lényeg, amit mindenki elfelejt...
A nagy mazsolázás közben elfogy a pótolhatatlan, maga az idő...
Kiss Norbert
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.