Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Lehetsz a világ legdögösebb nője, a legszexisebb dekoltázsoddal,
ha nincs meg benned a kedvesség, a befogadás képessége, a türelem, ha nem tudsz önfeledten mosolyogni, s mert nem maradsz más, mint egy "pillanatnyi hév által megkívánt portéka", aki tartalom nélkül csak éjszakai tündér marad, s reggelre elvész a varázs...
Kell az a megfoghatatlan vibrálás, amit nem lehet kilóval és cm-rel, egzisztenciával, korral definiálni...
Ismeretlen (szàmomra)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.