Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Soha nem kellettek az egyszerű, kihívásoktól mentes, hétköznapi dolgok, kapcsolatok.. Soha nem fogok megváltozni, mert imádom/imádtam az életemnek minden egyes pillanatát! Senkivel sem cserélnék, semmit nem csinálnék másképp, mint eddig! Az eddigi életem egy kész regény, annyit éltem eddig, mint más…
Nem akarok se szuperkedni, se bezzegelni. Csak a tökéletesség álarcából kibújni, a képmutatást levetni. Csak a gyermekemre rámosolygni. Egy finom ebédet együtt körülülni. A párom kezét fogva, csak úgy magunknak örülni. Nem akarok már senkinek semmilyen lenni. Egyet szeretnék, szimplán csak lenni...…
Elmúltak azok az idők, hogy szegény szerencsétlenként pityeregjek. Nem vagyok a szerelmét visszavágyó tehetetlen nő, és nem vagyok az aggódó, a bosszúra éhes asszony, aki dühében fel alá járkál. Nem vagyok se lány, se társ, nem vagyok bűnbánó, szomorú, megfélemlített vagy épp kilátástalan. Soha nem…
Utolsó kommentek.