Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Csak egyvalaki tudja, hogy mit hoz a jövő, a sors.
Reggel, amikor felébredsz ő már irányít.
Miatta alakulnak úgy a napjaid ahogy…
Neki köszönheted az örömöket és őt okolhatod, ha valami nem jön össze,
hogyha tervezel és ő nem azt végzi be.
Míg nem találkozol valakivel, akiről úgy érzed talán,
hogy átveheti az ő szerepét vagy talán képes a sorsot is irányítani.
Elkezded vele értékelni a pillanatot.
Vágyod, hogy örökké tartson.
Bármerre nézel, mindenütt csak őt látod, reggel, este, mindig.
Ha szerencsés vagy akkor ő is lát téged.
Lehet éjjel is nappal, és ugyan azt érzi amit te, hogy te irányítod a sorsot.
De valójában nem így van.
A végzetet nem lehet helyettesíteni és sajnos nagyon is tudja a dolgát.
Persze megpróbálhatod, de végül nem az lesz amit előre elrendelt.
Ezért múlik minden pillanat, ettől lesz az idő tovatűnő.
Ráébredsz, hogy az életet nem lehet megállítani, se lassítani.
Mert abban a percben, ahogy megáll akkor te is, és megszűnsz.
Gabriella Blogja - Sors-végzet
© Minden jog fenntartva! Gabriella Blogja - 2019
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.