Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Furcsa ez a mai világ... És nem mondanám, hogy tetszik. Megkeresel valakit, hogy találkozni szeretnél vele személyesen, hogy lásd az embert is, aki a mondatok mögött van és ne csak a betűket a monitoron vagy a telefonon. Egy embert, akinek érdekel az épp aktuális élete vagy egyszerűen csak tudni szeretnéd, hogy hogy van. Ez miért annyira hihetetlen? Miért kell ettől megijedni és egyes esetekben még le is tagadni magunkat? Ennyire elszoktunk volna már a személyes kapcsolattartástól vagy ezt rosszul látom? Vagy csak engem ér mostanában ez a megtiszteltetés?
-I.J-
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.