Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Huszár Andràs - Játsszuk újra
Zord időben, hűvös hajnalon,
melléd bújok egészen közel.
Fejem édes kebleden nyugszik,
óvó karom szorosan átölel.
Odakint zúg a szél, az eső szitál,
forró ajkam az ajkadra tapad,
levegőt veszek belőled lassan,
mellkasod érzem, ahogyan apad.
Borzongva csókolom végig testedet
a feromon illata áthatja lelkemet,
esküszöm, próbálok ébren maradni,
de hidd el, veled még ezt sem lehet.
Mint egy édes álom, olyan az érzés,
összefonódva lüktet mindenünk,
soha ne érjenek véget az órák,
együtt lélegzünk, remeg mindenünk.
Idővel megnyugszik tomboló vágyunk,
bár kissé zilált lett rendezett ágyunk,
én halkan súgom csak, alig hallani,
messze az este, ezt újra kell játszani...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.