Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Tramita Máté - A Démon..
Démon, ki testem-lelkem legmélyebb bugyrában lakozol,
Miért vagy oly mocskos, oly gyalázatos?!
Jöjj elő kérlek, testesítsd meg igaz valódat!
Mutasd magad, vérszomjas vadállat.
Te vagy az, ki bennem lakozol,
Tudatalattról megőrjíted mi voltom.
Nem akarom, de mégis… Csábító, bitorló!
Jöjj el kérlek, vigyél magaddal!
Midőn éjfélt üt az óra, karöltve borulunk nyugovóra,
Nyugovóra?! – kérded cinikus mosollyal
Nyugovó számomra, ha széttéphetem testedet,
S felszínre hoznám való énedet – rögvest ezt feleled!
Ki vagy te és mit akarsz? Honnan szalajtottak, Kedvesem?!
Gyönyörű nyári estén, naplemente vörös fényében,
Te vagy az ki lelkemben születtél,
S ne mondd, hogy magadtól teremtettél!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.