Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Fentről érkezünk, fáradt a szárnyunk
Hosszú út után kemény a föld
Szél fújt, vihartól ázott az arcunk
Nincs már semmi baj, nem könnyezünk
Másról álmodunk, másról beszélünk
Az álom nem segít, ébren vagyunk
Némán bámulunk, semmit sem érzünk
Oly sok év után, mihez fogunk?
Számon tarthatod az összes ráncod
Számolgathatod az éveket
Bízol bennem is, és bízol másban
Bárhol alszol el, ott vagy velem
Néha álmodj velem, én még rólad álmodom
Néha úgy jó ha fáj, de néha másképp gondolom
Néha ébredni kell, néha semmit sem muszáj
Néha mindent lehet, néha még sincs tovább
Forrón ébredünk, egymást keressük
Félünk egy kicsit, csendben vagyunk...
Néha álmodj velem, én még rólad álmodom
Néha úgy jó ha fáj, de néha másképp gondolom
Fentről érkezünk, fáradt a szárnyunk
Hosszú út után kemény a föld
Szél fújt, vihartól ázott az arcunk
Nincs már semmi baj, nem könnyezünk
Másról álmodunk, másról beszélünk
Az álom nem segít, ébren vagyunk
Némán bámulunk, semmit sem érzünk
Oly sok év után, mihez fogunk?
Néha álmodj velem, én még rólad álmodom
Néha úgy jó ha fáj, de néha másképp gondolom
Néha ébredni kell, néha semmit sem muszáj
Néha mindent lehet, néha még sincs tovább...
Napoleon boulvard - Néha álmodj velem
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.