Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Ma lazítanom kell, tarkóra tett kézzel.
Nem törődni semmivel, pokolba az egésszel.
Nem érdekelnek a felesleges dolgok.
Meg se szólalok, még csak nem is mocorgok.
Hisz tudom itt vagyok, hol a nyugalom tanyázik.
Messze attól a helytől, hol mindenki anyázik."
Bene László Krisztián (Részlet: Nyugalom és szerelem)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.