Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Fiúk-Lányok!
Feldobok egy témát, reméljük nem lesz hurrogás.
*Brainless* hozzászólók, IQ huszárok és "igazi jampi gyerek" kommentelők lehetőség szerint most lépjenek egyet vissza és görgessenek is tovább.
Semmi gond, meg van értve, van aki nem akarja vagánykodáson kívül másra is használni a közösségi oldalt, senki sem tökéletes, puszi & pacsi!
Na most aki úgy érezte, hogy a másik csoportba tartozik, azoknak feldobok egy párkapcsolatos, engem különösen elgondolkodtató témát.
Többek között mert ismerőseim nagy része 20-35ev közötti, akik "most" élik azokat az éveiket amikből később valószínűleg jo pár Best Sellert és szappanoperát lehetne írni.
Lehet egyszer én is írok majd egyet, kevesebb helyesírási hibával!
Személy szerint az összes variációján átestem már, ezért is érdekel kinek mi a tapasztalata, véleménye.
Reméljük senki se szégyenlős!
Tehát akkor a téma:
Ha működőképes az együttélés a hétköznapokban (legyen most akár szó hosszabb párkapcsolatról illetve házasságról) és minden természetessé válik a párotokkal, egy idő után elmarad a szenvedélyes, vad szex ami úgy igazán életben tarthat egy kapcsolatot (és tálán kezdődik is a kicsapongás).
Tudjatok miről beszélek?!
Mikor ugyanis majd szánjuk-bánjuk a dolgot de én úgy tapasztaltam, hogy a legtöbbünknek mindenre könnyű nemet mondania csak az adandó alkalomra és a kísértésre nem, nemtől függetlenül
Aztán megy a lelkiismeret játék és a hogy is mászunk ki belőle, mar akinek van.
Ha viszont ez a heves szenvedély megvan, tökéletes szex és ne adja isten még talán komoly érzelmekkel, szerelemmel is párosul, valószínűleg az 1nap béke, 2nap háború konstrukció lép életbe vagy valami rosszabb, ami még egy laza párkapcsolatot is ki tud készíteni nemhogy egy együttélést.
Mint tudjuk a szerelem nem minden esetben kifizetődő a jelenlegi világ hétköznapjaiban.
Mi a megoldás, van egyáltalán?
Életben tartani a mindkettőt úgy igazán?
Ki és hogyan kompenzál?
Tudjuk azt állítani több év után is h otthon minden rendben és nem vágyok új kalandra?
Kit hogy változtatott meg egy-egy komolyabb pofára esés?
Kinek mi a véleménye, tapasztalata?
(Friss párok el se kezdjenek most mesét írni, hogy habos torta, felhőből van és cuki rózsaszín is!
Jelenleg a tapasztalatotok 98%-a az új párotokat illetően valószínűleg színjáték és apróbb hazugságok ami kellő megfelelési vággyal van kiegészülve...és ezt igazán minden sértő szándék nélkül mondom.)
S Sily Peter
A Te véleményedre viszont különösen kíváncsi vagyok Gabriella Blogja,mint szakavatott, tapasztalt képviselője a másik nemnek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.