Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Szobám mélyén sajnáltam magam.
Egészen addig, amíg meguntam.
Nem tudom mi van velem, kinőttem a szerepem.
Ha a jelmez szétszakad, nem veszek fel egy másikat.
Nem tudom mi van velem, jöhetne a szerelem.
Mert a szívem megszakad, honnan szerzek egy másikat.
Soha, soha többet nem szeretnék egyedül lenni már.
Azt gondoltam, a nagyvilágban körülnézni kár.
Szobám mélyén sajnáltam magam,
Egészen addig, amíg meguntam.
Ha a jelmez szétszakad, nem veszek fel egy másikat."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.