Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Rosszul választani egyszerű.
Csak hiányolni kell a szeretetet,
és nem tudni hogyan kezelni azt, ha nem jön.
Onnantól aztán jöhetnek a katasztrófák, a rossz választások,
a szomorúság, minden, mert rosszul választani akkor a legegyszerűbb,
ha ki vagy éhezve.
Akkor aztán már tök mindegy, csak valamit adjanak.
Az meg már nem is számít,
hogy az a valami oltja-e az éhségedet, avagy sem.
Lehet, hogy nem is rá van szükséged.
Lehet, hogy nem is elég neked az, amit ad.
De akkor, abban a pillanatban nagyon úgy tűnik,
úgyhogy valamiért mégis ráböksz az étlapon.
Talán pont azért, mert ő a legolcsóbb,
a legegyszerűbb, a leggyorsabb.
A legkönnyebben kapható, az,
ami valójában pontosan ezért sohasem lesz elég...
Ismeretlen (számomra)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.