Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Sűrű erdők fái között eltévedtem én
De te irányt mutattál!
Legszomorúbb perceimben te jöttél felém
És megvigasztaltál
Annyi minden gondom bajom
elfeledtnek tűnt
mikor megérintettél
Éreztem egy tüzes érzés lángolt legbelül
Amikor hozzám értél
Sötét pusztából indultam el a nap felé
Végig hajtott a remény
Sugaraktól izzó testem megtörte a fény
De eljutok a hegy felé
Áj-áj-áj-áj-áj
Szólt egy dallam
Megpendült a gitár
Ná-ná-ná-rá-ná-ná
S a szívem szállt veled tovább
Összetart a dal minket
A zene legyőz mindent
Még a háborút s könnyet
Ha szól a dal
Csak egy kicsit még és meglátod
Másképp is láthatod a világot
Hogyha úgy tiszteled a másikat
Mint önmagad!"
Szövegírók: L. L. Junior, Mike Junior, Roberto (Részlet Összetart a dal)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.