Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Vágy...
Fedezd hát fel, velem a szerelmet,
Jöjj és ölelj, itt van mit keresned...
Párnámra feküdjél, s vesd le gönceid,
Enged ki bátran, vállamon, könnyeid!
Itt vagyok neked, óvlak majd mindig,
Míg csak a tetteim, szíved érintik...
Vigyázom álmod, leszek a bástyád,
Amíg csak ledobod, félelmed palástját!
Leszek a férfi, kire mindig is vágytál,
Egy igazi herceg, kit álmodban láttál...
Leszek a jövőd, csak légy végre enyém,
Csitítsak végre testemnek hevén!
Ígérek bármit, s megteszem neked,
Hogy elnyerjem kegyed s szerelmedet...
Csillagból építek jövőnknek várat,
S ígérem nem szegem soha el szárnyad!
Edmond J. Lawrence
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.