Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ellenszer...
Gyönyörre szomjazom, ajkának csókjára,
Szárnyaljunk együtt, galambnak módjára,
Érintse testünk szellőnek halk dala,
Legyen ez életünk csodaszép nappala.
Öleljen, szorítson, soha ne engedjen,
Mellettem szíve, sohase szenvedjen,
Kéz a kézben, testek most egy helyen,
Simogassa lelkem, mint ezernyi lágy selyem.
Szemében lángoljon tűznek az ereje,
Legyen a pillanat, szerelem mezeje,
Fedetlen valónak, csillagos tánc tere,
Szenvedő szíveknek, örök ellenszere.
Edmond J. Lawrence
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.