Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ha azt kérdezed, hogy hol hibáztál, mit nem vettél észre, vagy mit mulasztottál el, hogy odajutottál, ahol vagy, akkor térj vissza a múltadhoz és kezdd el újra követni a sodrást, ami ebbe a mederbe hozott, de ezúttal engedd, hogy a bábok maguktól mozogjanak, úgy, ahogy a szerepük megkívánja, és ne te mozgasd őket.
Ezel
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.