Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Részlet a ,,Végül majd" című versből.
Papp Ádám
Ha már otthon maradsz, miért is ne olvashatnál egy kis Gabriella sztorit?!
Lépj be a virtuális világomba:
https://gabriellablogja.blog.hu/tags/szex_történeteim
"Francos korona vírus,
Tipikus emberi stílus,
Nem baj ha minden pusztul,
És kinyírjuk az anyaföldet.
Első számú az érdek,
Nem számít már az élet,
Na de tudod ilyen az ember,
Azt hiszi büntetlenül ölhet.
Kevés a jó emberi példa,
Így nem éli túl a planéta,
Valamit tenni kell még ma,
Mert veszélyben a bioszféra.
Amit ti műveltek ezzel a földdel, arra már nincsen szó,
Állatkínzás, emberirtás, hogy lehet ez nektek jó?!
Szörnyű vétek, az erdők égnek, azt látja a mindenható,
Segítségnyújtás helyett, általában elkészül majd a fotó..
Influenza, lepra, kolera, vajon meddig tart ez az átok?!
Ha már ott tartunk, hogy ti emberek, egy vírust is megkoronáztok!
Az ember az életet túl mohón falja, nem számít a mérték,
Étel, vagyon, nyersanyag, mindet magának akarja ami érték.
Add ide, elveszem, jobb ha ma megteszem ez ma itt az eszmény,
Nézd ezt az életet, és meg ítélheted mégis mit tehetnénk?!
Ha teheted kérlek maradj otthon, úgy sincs semmi már a polcon.
De ha túl megyünk most egy ponton, hidd el, hogy te maradsz hoppon.
Maradjunk otthon, fogjunk össze, közben a bolygót ne tegyük tönkre,
Összefogással jutunk csak többre, együtt vigyázzunk a földre!
Pánik hangulat keltés, és családféltés, még jó ez nem kérdés..
Részemről reménykeltés, ez hátha jobb érzés, a természettől egy jelzés!"
KORONA VÍRUS - Lévai x Burai
Ilyen szép időben nincs is jobb egy kis grillezésnél.
,A Covid-19 tisztázott pár dolgot:
1. Az Egyesült Államok már nem a világ vezetője
2. Kína rakéta kilövés nélkül nyerte meg a "harmadik világháborút", és senki sem vette észre.
3. Csak akkor térünk vissza Istenhez, amikor szükségünk van rá.
4. A megelőzés több életet ment, mint az utolsó pillanati cselekvés.
5. Az egészségügyi dolgozó többet ér mint egy futballista!
6. Az üzemanyagnak nincs értéke egy fogyasztás nélküli társadalomban.
7. A halál nem különbözteti meg a fajt, a színt vagy a társadalmi státuszt.
8. Az ember opportunista és alacsonyabbrendű.
9. Most már tudjuk, hogy érzik magukat, az állatok az állatkertekben.
10. A mai gyerekek nem tudnak játszani, internet vagy televízió nélkül .
11. Néhány ember több millió dollárt keres, és nem szolgálja az emberiséget.
12. Elkezdjük értékelni a bizalom nagy gesztusát, ami a kéz megrázását jelenti.
13. Az emberek a bolygó valódi vírusai.
14. A bolygó gyorsan felújul emberek nélkül.
15. Nem állunk készen egy járványra.
16. Többet kell fektetnünk az egészségbe.
17. Az alkohol (kézen) életmentést jelent.
18. Jobb, ha kertesházat veszel, mint egy lakást.
19. Az idősebbeknek szükségük van ránk.
20. A digitális világ nem való élet, az emberi kapcsolat szükséges.
... A világjárvány végén a világ megváltozik "
Szöveg forrása: Ryco Montefont
Fotó: By @bevilens �
Félünk szeretni, de szeretve akarunk lenni.
Félünk az egyenes választól, de szeretünk kérdéseket feltenni.
Félünk az őszinteségtől, de mindig elvárjuk, hogy mások azok legyenek hozzánk.
Félünk megtenni az első lépést, de várjuk, hogy mások megtegyék azt felénk.
Félünk a nyitottságtól, de minket nem gátol meg semmi abban, hogy másokat megbántsunk.
Félünk bízni, de megsértődünk, ha más nem hisz nekünk.
Félünk feleslegesnek lenni, de elhanyagoljuk a szeretteinket.
Félünk döntést hozni, ezért mindent a sorsra hagyunk.
Félünk a felelősségtől, ezért másokat vádolunk a mi hibáinkért.
Félünk nyilvánosság véleményétől, de másokat könnyen elítélünk.
Az mondjuk „nem szeretsz”, csak azért, hogy valaki bebizonyítsa az ellenkezőjét.
Azt mondjuk „fázom”, amikor azt szeretnénk, hogy valaki megöleljen.
Azt mondjuk „én is téged” amikor szeretetről van szó, úgy, mint ha csak másik ember érzéseire válaszolnánk, de nem vállalnánk a sajátjainkat.
Azt mondjunk „nekem mindegy”, amikor valami megérintett minket, és fáj.
Azt mondjuk „maradjunk barátok”, de nem áll szándékunkban barátkozni.
Azt mondjuk „anyu, apu, ne avatkozzatok bele az életembe!”, de minden problémánkat rájuk zúdítjuk.
Azt mondjuk „már semmit nem akarok tőled”, amikor azt akarjuk megkapni, ami számunkra fontos.
Azt mondjuk „régen nem ilyen voltál”, miközben mi is mások voltunk.
Azt mondjuk „nem akarok élni”, amikor szeretnénk, hogy valaki felvidítson.
Azt mondjuk „ez nem a legfontosabb”, amikor saját magunkat meg akarjuk győzni, hogy bele kell törődnünk valamibe.
Azt mondjuk „megcsinálom”, amikor segítségre van szükségünk.
Azt mondjuk „jó nekem nélküled”, miközben erőlködve keresünk valakit, aki kitölti az űrt az életünkben.
Azt mondjuk „hiszek neked”, amikor a bizalom hiánya kínoz minket.
Azt mondjuk „direkt csinálod ezt!”, miközben mi is ugyanezt csináljuk.
Azt mondjuk „már elfelejtettelek”, amikor megállás nélkül gondolunk rá.
Azt mondjuk „akkor vége”, mikor azt akarjuk, tovább folytatódjon, de a mi elvárásaink szerint.
Azt mondjuk „nem vettem fel a telefont, mert elfoglalt voltam”, miközben csak féltünk beszélni.
Azt mondjuk „mindig”, „soha”, -közben nem vagyunk tudatában annak, hogy ezek a szavak mit is jelentenek-, ha azt akarjuk, hogy szavainknak meggyőzőek legyenek, és nem vagyunk képesek ezt tettekkel bebizonyítani.
Annyi mindent mondunk, de mikor szükség lenne egy nyílt tekintetre és fontos szóra – összeszorítjuk a szánkat, lenyeljük a szavakat és elnémulunk.
Utána újra folytatjuk ezeket az üres szólamokat. Később „gondolatban”, összerakunk egy kiváló monológot a fejünkben az összes jelentős szóval, tekintettel, mint a filmeken, és a következőkben magunknak adjuk meg a választ a megfelelő mondatokkal… Egy kiváló színház egy magányos színésszel.
(Tatyana Varukha; forditás M.K.)
"Túl rögös ez az út
A sors ide oda húz
Néha majd szét szakad a szívem
Inkább becsukom a szemem
Túl zajos ez a világ."
Utolsó kommentek.