Jött a vizit. Nem az én kezelő orvosom jött. Egy fiatal, komor doki jött be.
Na majd jövök átkötözni. – közölte velem.
Közben hoztak a szobámba egy 82 éves nénit.
Jesszusom egész nap beszélt. Már azt is tudtam, hogy a lakása hogy néz ki olyan részletesen leírta, sőt már a családfáját is tudtam. Vége volt a tévézésemnek, mert hogy ne nézzük tévét, pihenjünk, miközben egyfolytában mondta mondta mondta az élete történetét.
Végre jött unoka bátyám a cigivel és még pár holmimmal.
Hála telomon van mobil net, VIP Ápolónak köszönhetőleg van mobil töltöm is…
Egyfolytában inkább unoka húgommal beszélgettem messengeren.
Ez a nap is eltelt.
Jött ismét a váltás, de a VIP Ápolóm sehol…
Az este katasztrófa volt a 82 éves nénivel, az este folyamán arra keltem fel, hogy azt kiabálja, hogy kint lőnek. Hogy mi? Azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.. még jó, hogy az éjszakai nővérektől tudtam nyugtatót kérni.
Eljött hát ismét a reggel.
Ismét vizit, ismét a komor nem én dokim jött be.
Jött átkötözni. Szó szerint letépte rólam a kötést. Először tűrtem is…majd be be szólogatott.
Gabriella: Szerintem magának nem doktornak kellett volna mennie ilyen stílussal hanem közmunkára kint sepregetni az utcát…
Doki: Elnézést a kellemetlenségért, bocsánat. Nem akartam fájdalmat okozni.
Gabriella: Ha nem akart volna akkor nem tépte volna le rólam.
Majd szó nélkül lekezelte a sérüléseimet, de nem kötözött be.
Doki: Kicsit maradjon így…majd később bekötjük.
Gabriella: Maradjak addig így meztelen???
Doki: Igen. – vágta rá kicsit gúnyos hangon.
Gabriella: Rendben. Ma haza mehetek akkor????
Doki: Nem, lehet bent is szilveszterezik. – elégedetten vágta hozzám ezt a mondatott.
Gabriella: Remek, köszönöm a kedvességét. – fejeztük be a beszélgetést.
Nyilván nem ez a nyikhaj fogja megmondani, hogy mikor mehetek haza, nem ő a kezelő orvosom.
A picit maradjak hálóruha nélkül órákig elhúzódott.
Majd a főnővér jött be hozzám mikor a 82 éves nénit haza engedték.
Szépen bekötözött…elbeszélgettünk közbe. Hol mosolygott, hol elkomolyodott és szigorúan nézett rám. Fasza egy két személyiségű pszichopata főnővér. :D – gondoltam magamban, de már nem lepődök meg semmin ezen az osztályon.
Na de végre újra egyedül a szobába.
Bár figyelmeztetett unokahúgom ne kiabáljam el magamat, mert hosszú még a nap.
Délután váltás előtt mentem le cigizni.
Ahogy kinyílt a lift a VIP Ápolóm lépet ki belőle mikor én léptem be..
VIP Ápoló: Háááááát teeee??? Nem mentél haza???
Gabriella: Nem engedtek. – beszéltünk futólag.
Mire vissza értem a kórterembe a váltás megtörtént.
Vacsora után készültem a fürdésre mikor nyílt a kórtermem ajtaja és toltak be egy ágyat, rajta egy idősebb nénit.
Na hugi igazad volt, futót át az agyamon a nap folyamán folytatott beszélgetésünk.
Egy mosolygós 77 éves néni nézett rám az ágyról…én Irma vagyok, nyugodtan tegezzél.
Szegény elesett és combnyaktörése lett, de akkor este már nem műtötték meg, majd holnap reggel.
Majd jött a fia is. Valahonnan ismerős volt nekem.
Majd jöttek az ápolók bekötni neki az infúziót, meg szúrták szegényt minden féle injekcióval.
VIP Ápoló: Te nagylány meg miért nem tudtál kicsit csendbe maradni, nem beszólni az orvosnak, már otthon lennél.
Gabriella: Nem tudtam szó nélkül hagyni a bunkóságát.
VIP Ápoló: Le tudsz már egyedül fürödni? Mert ma este nem én kaptam ezt a szobát.
Gabriella: Igen. – pirultam el, vissza gondolva arra mikor ő zuhanyzót le.
Viszont, - folytattam. Ha megkérhetnélek a kezemet átkötöd majd, mert az mindig tiszta víz szokott lenni.
VIP Ápoló: Persze, hogy át. A többi szobába végzek és jövök hozzád.
Irma néni fia hozzám fordul.
Szabolcs: Mi ne ismerjük egymást?
Gabriella: Hát nekem is nagyon ismerős vagy, de nem ugrott még be, hogy honnan.
Szabolcs: Mióta megláttalak ezen gondolkodom, de még nekem se ugrót be – mosolyogtunk össze. Közbe bejött az ápolónő, hogy lefürössze Vilma nénit.
Gabriella: Na én addig lemegyek rágyújtani.
Szabolcs: Köszönöm, hogy kimész. Én is kimegyek.
Mikor vissza mentem bent beszélget Szabolcs és a VIP Ápoló.
Nem akartam belefolyni a beszélgetésbe, mert az orvosokat beszélték, meg a műtét menetét.
Elmentem fürödni.
Mikor végeztem Szabolcs akkor köszönt el az anyukájától.
Szabolcs: Majd figyelsz anyukámra? Soha nem volt még kórházba. Megadhatom a telefon számomat és ha nem tud hívni mikor viszik a műtőbe akkor felhívsz engem? Mert nekem éttermem van, nem tudom, hogy mikor érek ide.
Gabriella: Persze.
Mentem én is le…cigizni mikor ment haza.
Vissza fele megállított a VIP Ápoló a folyóson.
VIP Ápoló: Gyere velem…
A folyosó végén balra az utolsó ajtót nyitotta ki.
Előre mentem.
Egy ágyas kórterem, kanapéval, fullos fürdőszobával.
VIP Ápoló: Ez itt egy VIP szoba. Ide a fizetős betegek szoktak jönni.
Gabriella: Értem. – fordultam vissza a kanapétól.
Átölelt, megcsókolt, vissza csókoltam. Finoman csókolt.
Lassan simogatott.
VIP Ápoló: Hajnalba elalszik a kolléganőm.
Gabriella: És… akkor ide jövünk?
VIP Ápoló: …ha te is szeretnéd akkor igen. – simította végig az arcomon a kezét.
Gabriella: Hány nőt hoztál már ide? – kacsintottam rá.
VIP Ápoló: Szerinted hány gyönyörű nő fordul itt meg? Itt 60 évnél kezdődik a korhatár. – nevettet.
Gabriella: Nem tudom… - nevettem vele.
VIP Ápoló: Na nagylány akkor hajnalba. – mondta miközben mentem vissza a kórtermembe. Igent bólintva a fejemmel kacsintottam rá egyet.
Irma nénivel hajnalig beszélgettem. Szegény nem tudott aludni, feszt a holnap reggeli műtétje járt a fejében. De így legalább én sem aludtam be mint valamelyik este.
Egyszer nyílt az ajtó résnyire.
VIP Ápoló intett a kezével, hogy menjek ki.
Gabriella: Irma néni nemsoká jövök, megnézem, hogy a társalgóba van-e wifi.
Irma néni: De ugye nem cigizni mész???
Gabriella: Nem, nem. - nevettem el magamat miközben mentem ki a folyosóra.
VIP Ápoló: Menj előre.
Mikor beléptem a VIP szobába azon agyaltam, hogy jesszus velem mik meg nem történnek mindig. Egy kórházba fogok egy ápolóval szerelmeskedni. Bár nem lesz nagy durranás, fáj mindenem… és mégis itt vagyok. Minek kellene történnie, hogy ne vonzón engem egy szex, egy kaland egy nem megszokót helyen.
VIP Ápoló: Na itt vagyok. – szólalt meg az ajtóban.
Most valahogy nem az a határozott ápoló állt előttem, aki nemrég még megcsókolt.
Úgy láttam, hogy nem sok mindent tud kezdeni a szituációval. Mondjuk én sem, de hát Ő mégis csak „otthon” van.
Egye fene, kezdem én – és léptem oda hozzá.
Megcsókoltam.
Kezemet a vállától a farkáig vezettem..
Elkezdtem kigombolni a nadrágját.
Ő a kórházi hálóruhám alá nyúl, bele nyúlt a bugyimba.
Simogatni kezdte a puncimat.
Addigra én kiszabadítottam a farkát a nadrágjából.
Lassan a kanapéra ültetett. – néha azért felszisszentem a fájdalomtól, de óvatos és finom volt minden mozdulata.
A kanapé elé térdelt.
Miközben megcsókolt lehúzta rólam a bugyit.
És újra a puncimon voltak az ujjai…de most már ujjazni is kezdet.
Csókot abba hagyta és lement a lábam közzé.
Miközben egyik kezével ujjazott a másikkal a mellemet simogatta és finoman, körkörösen elkezdet nyalni.
Megfeszült a testem, fájtak a sérüléseim, de már csak az ujjára tudtam koncentrálni ami lassan ki be mozgott bennem, a nyelvére ami a csiklómon mozgott…
…de valahogy mégse tudtam annyira ellazulni, hogy orgazmusom legyen.
Felhúztam magamhoz.
Megcsókoltam.
De az ujja még mindig a puncimba mozgott. – jesszus itt kell megtudjam, hogy milyen a finom szex – futott át a gondolatomon.
Felálltam, ezzel őt is arra kényszerítettem, hogy álljon fel.
Mellkasára tapasztva a tenyerem nyomtam a kanapéra félig fekvő pozícióba.
Lassan térdeltem elé, kapaszkodva a kezébe, mert fájt minden mozdulatom.
Lassan finoman kaptam be a farkát.
Fel is szisszent minden egyes alkalommal mikor jobban bevettem a számba a farkát.
VIP Ápoló: Nem bírom… - állt fel a kanapéról.
Felállított engemet is.
Megcsókolt.
VIP Ápoló: Meg akarlak dugni. – súgta a fülembe.
Gabriella: Hahoka, mozogni alig birok.
Puncimhoz nyúlt és simogatni kezdet, ujjazni.
Én pedig a farkához nyúltam.
Így elégítettük ki egymást.
VIP Ápoló: Ez annyira jó volt.
Gabriella: Hmmm, szerintem is.
VIP Ápoló: Előre megyek, pár perc múlva gyere utánam, menj a szobádba.
Gabriella: Rendben.
Irma néni még nem aludt mikor vissza mentem a szobába, szegény nagyon félt a holnapi műtéttől.
Reggel arra ébredtem, hogy jönnek Irma néniért. Eszembe jutott, hogy a fiát fel kell hívjam, hogy elvitték a műtőbe. Mondta is, hogy nemsoká bejön hozzám. Hát mondom oké, de valószínű, hogy én ma már megyek haza.
Jött is az orvosom vizitkor, ahol közölte velem, hogy ma még nem, de holnap haza mehetek.
Vilma néni fia örült is ennek a hírnek, aminek én viszont nem nagyon, de nem csináltam belőle problémát.
Szabolccsal bent beszélgettünk a szobába mikor egyszer csak nyílt az ajtó.
VIP Ápoló: Komolyan nem hiszem el Gabi, hogy téged ma sem engedtek haza, majdnem sokkot kaptam mikor megláttam a nevedet a kartonon.
Gabriella: Pedig nem fizettem le senkit, hogy maradhassak. De holnap reggel mehetek haza.
VIP Ápoló: Ha közbe nem jön valami. – nevette el magát.
Gabriella: Itt már semmi nem jöhet közbe. – nevettem vele.
Az éjszaka folyamán többször bejött hozzám a VIP Ápoló, sokat beszélgettünk.
VIP Ápoló: Szoktam abba a városba járni ahol élsz, találkozzunk még?
Gabriella: Nem tudom, maradjon a jövő zenéje, majd keressük egymást…
Másnap reggel haza engedtek...
Utolsó kommentek.