Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Harapj belém mint egy lédús almába,
Testem minden porcikája kerítsen hatalmába,
Édes gyümölcsbe,
Mi kettőnknek szülöttje,
Ízleld az ízemet,
Párás tekintetemet,
Bűnnek szorításában,
Szerelmem sóhajában,
Kóstolj meg bátran,
A tiéd vagyok, terád vártam.
Bedő Gábor
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.