Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Hadd fájjon...
Gyere Cupido, szívd a vérem,
Ez kell nekem, tudom és érzem,
Szakítsd szét a láncaid,
Vagy porrá töröm a csontjaid...
Tépd a bőröm, nyúzz meg élve,
Ha az kell, hát meghalok érte,
Célozz rám, lődd tele a szívem,
Hadd fájjon, már nem is emlékszem...
Mard a húsom, tépj cafatokra,
Jusson az érzés örök hatalomra,
Édes a fájdalom, ne hagyd abba,
Csontig marj, szedj darabokra,
Egy esélyt kapsz, nincs több időd,
A csontjaimból is tépd ki a velőt,
Ne kímélj Ámor, én sem foglak,
Egyedül nem lesz már több holnap...
Csak egy érzés vezérelhet,
Ha nem teszed meg, elégetlek,
Magamhoz láncolva, égve lobogva
Ugrok veled fejest a pokolba...
Kiss Norbert
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.