Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Távol innen hívogat a tenger
messze földön magasak a házak
fenn az égen ezüstös repülők
felhők felett messzire szállnak.
Néha elfog egy nyugtalan érzés
túl gyorsan mennek az évek
valahol az utak végén
hiába várlak téged.
Még soha sem jártál arra,
ahová a folyók rohannak
ahol össze érnek a sínek,
ahová a madarak szállnak.
Még sohasem láttad a tengert,
feketén az éjszakában
mi már nem taposunk,
lábnyomokat a föld porában.
Évek óta hívnak a fények
évek óta vinne a vágyunk
annyi mindent, elhalasztunk
mindig holnapra várunk.
Elérhető minden álom,
ne add fel semmi áron
egyszer még valóra válhat
hogyha akarod hogy valóra váljon."
Előadó: Rony - Szövegírók: Szűcs Antal Gábor, Fülöp Csaba
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.