Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Amikor kinézzük magunknak egy pasit/nőt,
minden porcikánkban őt kívánjuk és meg is teszünk mindent,
azért, hogy megszerezzük magunknak.
Ki ne ismerné ezt az izzó állapotot!?
Minden hódítás vége az, hogy egymásra találnak a párok,
és minden tökéletes és boldogsággal átitatott.
Majd szép lassan lecseng.
A hétköznapok feltörnek a maguk valóságában.
Elmaradnak az ösztönös érintések és ölelések.
Az ágy is kezd lassan kihűlni.
A megszokott mozdulatok gépiessé válnak.
Azt is elfelejtjük, hogy volt idő,
amikor egy érintéstől is vad vágyak törtek ránk.
Ott van melletted, megérintheted, azt csinálhatsz vele,
amihez csak kedved van, de nem...
elkezdünk a szomszédról, kollégánkról, de az is lehet,
hogy a párunk barátnőjéről / barátjáról álmodozni...
Ezen a vizsgán bukunk el szépen mindannyian.
Lehet kórusban hadonászni, tiltakozni, és egymásra mutogatni..
ÉN AZTÁN NEM...
...most is szorgosan hordod/hordom az építőkövét a problémának...
Gabriella Blogja
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.