Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Befejezzük a mai napot,
Lassacskán vetkőzünk,
Lecsókolom a ruháid,
Aztán egymás testén tekergőzünk,
Míg csak el nem alszunk,
Mikor már nem látunk és hallunk,
Csak érezzük egymás fáradt testét,
Boldog mámorban éltük meg az estét,
Összebújunk, egymást szorítva,
Tested takaróként testemre borítva.
Bedő Gábor
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.