Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Sok őrült éj, színes pillanat.
Örök emlék szívemben megmarad.
Lángoló érzés,mind untalan kitölt.
Elhagyott hosszú úton jártunk
Együtt mindent kipróbáltunk,
Vége már!
Mégis úgy érzem, hogy fáj!
Nem bánok semmit, újrakezdem.
Mi rossz volt elfelejtem,
Csak a szépet őrzöm, szívem mélyén.
Tőled többet úgysem vártam,
Most már szárnyalhatnál bátran,
Szabad vagy! Hát menj!
S ne nézz vissza már!
Repülj tovább, nélkülem,
Nekem már más az életem,
Nem fáj, nem fáj semmi sem;
Hidd el, jobb ez így nekem.
Náksi Attila
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.