Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Nem...Tudom!?!
Tudod mit tudok? Hát tudok egy s mást.
Tudom azt, hogy akarjuk s várjuk egymást.
Tudom azt, hogy szeretve nézed a fényképem.
Tudom azt is, hogy közbe mosolyogsz éppen.
Tudtad, hogy én tudtam amit először éreztél?
Tudtam abból, ahogyan s amiket kérdeztél.
Tudom mit akartál, tudom most mit akarsz.
Tudom mi a titkod, tudom mit miért takarsz.
Tudom mire gondolsz ha velem szembe ülsz.
Tudod, hogy nincs menekvés, hiába menekülsz.
Tudod, hogy én sem futhatok, ameddig te vársz.
Hisz érzed a szerelmem s így mindig rám találsz.
Tudtad már az elején, hogy ennek nem lesz vége.
Tudtad s tudni fogod,ha ketten leszünk végre.
Tudtam én is azt, hogy nem tudlak elengedni.
Tudod nagyon jól, hogy nem hagyhatlak elmenni.
Tudatod is velem, hogy te sem hagynál el.
Tudatod, hogy aki vagyok, úgy ahogy van kell.
Tudjuk mind a ketten, kéne amit tudunk.
Egymásra vágyva élünk, de egymás elől futunk.
Tudod elfáradok néha, a társtalan életbe.
S ilyenkor szomjazom, legjobban méz édes véredre.
Tudod leginkább mosolygok, de álomba sír az éjjel.
Szívem még mindig dobog, de szakad már szerte széjjel.
Tudod amit tudnod kell, tudod amit tudok.
Tudhatok én bármit, semerre sem jutok.
Tudom azt, hogy más kell neked, ne is mutass be senkit.
Inkább hagyj magamra, azt hiszem nem tudok már semmit.
Bene László Krisztián
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.