Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Elpusztíthatatlan
Szerelmes szívemre közöny
Harag gyűlölet érkezett
Ő küldte az egyetlen egy
De szívem oly forró és tüzes
Hogy ezek a szavak el sem érték szívemet
A körülötte lévő forróság felperzselte e-szavakat
Semmiségként a porba hullottak
Hisz e-szív csak ő érte él
Oly nagy és legyőzhetetlen ott bent a forróság
A szerelem hogy harag gyűlölet közöny
Már nem győzhet ott sohasem
Ő tette rá az angyali erőt
És a mindenek feletti szerelmet
Bár mit tesz és csinál
Bár mi is történjen
Ezt elpusztítani
Ő sem tudja soha már
Adamik András
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.