Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Gyönyörű vagy, okos vagy, vicces vagy, kedves vagy, egyedi vagy. Sosem vagy túl sok, mindig annyi vagy, amennyi kell!
Értékesebb vagy mint a cipők amit viselsz, mint egy fodrászkellék amit használsz. Értékesebb mint ahány lány szerettél volna lenni vagy mint ahány pasi megkaphatott volna, értékesebb mint a Facebookon a követőid száma. Méltó vagy rá, hogy felülmúlj mindent amit szeretnél és felülmúlj mindenkit! Akár ha szereted magadat, akár nem. Akár szereted az életedet akár nem. Akár ha nem tudsz felállni és a tükörbe nézni, és úgy érzed minden, ami az életed képezi darabokra hullana. Akár, ha te egy igazi győztes vagy...vagy ha úgy érzed te vagy a világ legnagyobb vesztese, hibája. Függetlenül, hogy te kinek is gondolod magad... A valóság az az, hogy megérdemelsz valakit, bárkit, akárkit, aki csak téged akar...és aki fél elveszíteni téged.
Gabriella Blogja
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.