Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Megint álmosan indul a reggel,
szemembe könnyet csal a kósza szél.
Kereslek Úttalan utakon,
átkozott hajnalon,
szívem hajtja bús magány.
Valami összetört, itt, legbelül,
úgy eget, úgy fáj...
Mint megsárgult levél,
ha földet ér várom,
hogy majd újra elkap a szél
és vissza jön a nyár
új levél nő a fán,
és megtalállak én ...
Mindaz amiben hittem
porra vált egy perc alatt.
Még sem adtam fel
itt a szívemben őrzöm
minden álmunkat...
Szövegíró: Kaszás Arnold - Előadó: Ásós Attila Pacsirta
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.