Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Kell a sötétség az embernek, hogy értékelni tudja az előbukkanó fénysugarat. Kell a tévedés, és a bűn az embernek, hogy értékelni tudja a megbocsátást.
Kellett hibáznom, kellett vétkeznem, kellett hazudnom ahhoz, hogy értékelni tudjam az egyenességet és az őszinteséget."
Fülöp Gyuszi
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.