Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ne várjál a boldogságra,
szerelemnek nagy az ára.
Meg szűnnek az édes percek,
ha elmúlnak a szerelmek.
Ne félj hát az öleléstől,
a felkínált szerelemtől.
Az a bűn és az a vétek,
ha az izét sosem érzed, a csóknak.
Hogy ha egyszer új csillagok születnek,
elvesznek a féltve őrzött szerelmek.
Az a dolga a tavasznak, a nyárnak.
friss koszorút teremjen a világnak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.