Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ha kérdezed, hogy miért, én sem tudom a választ.
Mégis itt vagyok és kész! Nem is érdekel, mit szól más, csak
Úgy ölelj most kérlek, hogy elfelejtsem várnak még az éjjel!
Veszélyes és mégis kell…
Az a pillanat s az őrült szenvedély,
Elég néhány lopva szerzett éjjel.
Csak ennyi kell…
És semmi más, ne is kérdezd miért.
Ez pont elég!
Játszom a tűzzel
De mégis csak ő kell
Érzem, hogy felforr a vérem már!
Veszélyes a játék
S inkább rosszul járnék
De én mégis megtenném bármit kíván!
Nem én akartam így csak megtörtént és én sem értem
Az ösztönöm miért hív és miért nem nyugszik már a szívem
Újra hozzá szólít, és visszatart, ha indulnék el…
Veszélyes és így mégis kell…
Az a pillanat s az őrült szenvedély,
Elég néhány lopva szerzett éjjel.
Csak ennyi kell…
És semmi más, ne is kérdezd miért.
Ez pont elég!
Játszom a tűzzel
De mégis csak ő kell
Érzem, hogy felforr a vérem már!
Veszélyes a játék
S inkább rosszul járnék
De én mégis megtenném bármit kíván!
És rosszul végződhet talán, én is rájöhetnék már.
Mégis mit tehetnék még, a szívem már rég tévúton jár…
Előadó: Kefir - Szövegíró: Kecskés Tibor
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.