Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Élő Szobor
Mint szoborcsoport úgy festünk
Egyetlen egésszé forrva
Gyönyör oltára testünk
Kínzó vágynak
Engedelmes tudat
Féktelen lángol
Égő utat mutat
Lehull minden gát
Lüktető táncba kezdünk
Elveszítve magunk
Ketten egyek leszünk
Papp Róbert
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.