Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Talán a sötétben a legmerészebb
az ember, akkor adja át magát a
legjobban a vágyainak. A sötétben
szeretünk a legtisztábban, akkor
csókolunk a legvadabban, akkor
ölelünk a legerősebben, akkor
nevetünk a legfelhőtlenebbül.
A sötétben mélyülnek el a
legjobban a kapcsolatok: akkor
beszélgetsz a legőszintébben...
Lámpákat LE!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.